Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Köszöntjük a 80 éves Margócsy Józsefet - Antall István: A gyógyító irónia (Adalékok a Margócsy-jelenséghez)

lírai gazdagságát, a huszadik századi világmegváltó eszmék vállalásait, s egy kisváros, egy intézmény, egy könyvtárszoba mindennapjaiban sem téved el. Margócsy József nem „szobatudós", mert az emberiség ügyeit számontartva sem téveszti szem elől az ember arcvonásait. Ha az idő úgy hozta volna, akkor Krúdy Gyula egészen bizonyosan tollára tűzte volna Jocókát, Jocót, Jocó bácsit, Margócsy Józsefet, mint afféle nélkülözhetetlen nevezetességét a városnak. Olyan emberként megrajzolva, aki úgy tartozik Nyíregyházához, mint a városháza, az evangélikus templom csöndes éjszakákon még hallható harangjátéka, a gyep alól elővillanó homok, a városból kiszorult kisvasút, vagy a sóstói erdő... Hogy másképpen alakult? Hát Margócsy József beszélt és beszélhetett többször is a Krúdyakról. Beszélhetett, írhatott Móriczról s az itt megforduló írókról, költőkről, a kortársakról, a város minden apró-cseprő nevezetességéről, egykori iskolájáról, későbbi kedves munkahelyéről, a Kossuth gimnáziumról... S miközben Margócsy József minden reggel időben elindul a levéltár felé, minden reggel felveszi munkaköpenyét, kikéri az éppen földolgozásra váró dokumentumokat, mi csak abban bízhatunk, hogy holnap is így lesz. És holnapután is...