Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben

tüzérosztály és a 78. tábori tüzérosztály zöme tudott úgy felvonulni, hogy a táma­dást támogathassa. " 6 A Swiety Jozefre megérkező nyíregyházi gyalogezred tehát — a 2. páncélos­hadosztály alárendeltségébe lépve — már április 24-én kora délután harcba bo­csátkozott. Először a 12/1. zászlóalj (pk.: Ilonkay József alezredes), illetve az ezredközvetlen páncéltörő ágyús és aknavető alosztályok, majd a 12/11. (pk.: Veresváry László alezredes) és a 12/ni. (pk.: Sándor Zoltán alezredes) zászlóaljak kísérelték meg a Slobodka Lesnából kivezető út mentén, illetve attól délnyugatra és északnyugatra lévő erdőkből támadó ellenség visszavetését. „Kilenc napig tar­tott a tusakodás! Egyik fél sem tudott jelentős eredményt kiharcolni, kedvező pozí­ciót elérni. így az elért helyzetben védelmi harcok kezdődtek. " — olvasható Hu­szár László visszaemlékezésében. A 12. gyalogezred bevetése annál is inkább szükséges volt, mert a 2. páncélos­hadosztály két harccsoportja közötti erdőben a felderítés erős ellenséges csapatokat állapított meg, amelyek a Tlumaczyk elfoglalásáért küzdő saját támadó csoport északi szárnyát veszélyeztették. Az ellentámadás azonban elkésett, a Slobodka Lesna felől előretörő ellenség tért nyert, s a 12. gyalogezred április 25-én Brodki, Smeredzyna, Bredtheim helységek vonalában rendezkedett be védelemre, a 12/1. zászlóalj pedig Swiety Jozeftől délre biztosított. Az ezred ezt követően egészen május 12-éig a 2. páncéloshadosztály alárendeltségében maradt. 7 1944. május 3-áig az arcvonalon viszonylagos nyugalom uralkodott. Ezen a na­pon a 12. gyalogezred sikerrel próbált a Swiety Jozefből Slobodka Lesnába vezető műút mentén kedvezőbb állást felvenni, s ott a 12/11. zászlóalj az út két oldalán be­ásta magát. Két nap múlva a 12/IH. zászlóalj próbálta meg mintegy 800-1000 mé­terrel előrébb az arcvonalat kiegyenlíteni, ez azonban nem sikerült, mert másnap hajnalban egy szovjet ellenlökés 500 méterrel visszavetette őket. Az ezred másik arcvonal-kiigazító vállalkozása május 11-én a 12/1. zászlóalj és a 24. gyalogezred részeinek részvételével történt, Budaházy Mihály vezérőrnagy, a hadosztály gyalogsági parancsnokának (hadosztályparancsnok-helyettes) vezetésé­vel. A cél a Jedlina erdő teljes birtokbavétele volt. A támadás hajnali 4 órakor in­dult, s a sűrű, bokros erdőben nehezen haladt előre, sokszor csak kézigránátharc árán érték el céljukat, a Kolomijka patakot. Május 11-ike után a 24. hadosztály viszakerült az 1. hadsereg parancsnoksága alá. E naptól kezdve az arcvonal megmerevedett, s mintegy két hónapig tartó, az első világháborúra emlékeztető állóháború alakult ki. A fő támadási célt, a fontos vasúti csomópont, Kolomea és Obertyn környékének elfoglalását nem sikerült el­érni. A sok veszteséggel, de kemény helytállással vívott harcok során azonban az 1. hadsereg helyreállította a Kárpátok előterében a megszakadt német arcvona­lat, s Nadworna, Delatyn és a Prut völgyének elfoglalásával a szovjet hadsereg elő­reugró arcvonalívét súlyos veszteségek árán felszámolták. E harcok során a 6 HL, VKF, 634/hdm. csf. 1944. 7 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom