Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Henzsel Ágota: Nyíregyháza pusztabérlete Császárszálláson (1837–1869)

A hivatalos eljáráshoz hozzátartozott a határjárás is. A császárszállási puszta három külön birtoktestből állt. A Barna csere a Kis tanyai részt, a Nagycsászárszállásnak nevezett a Nagy tanyait, a Leó-tag a legkisebb területű részt jelezte. A határjárás során egyedül a Nagycsászárszállásnak mondott rész Új fehértóval szomszédos határa volt bizonytalan, amit fehértói lakosokkal közösen pontosítottak. A határjeleket megújították, végül a „Nagycsászárszállásnak tanya háza feletti tekintélyes domb tetején, ősi szokású eljárás szerint egy marék földnek a vevő városi küldöttséget vezető Riszdorfer János főjegyző és társai markába adásával" Nyíregyháza hivatalosan is a puszta tulajdonosa lett. A Magyar Földhitelintézet 1869. december 18-án kelt nyilatkozata lehetővé tette, hogy a város 200 000 forint kölcsönhözjusson, és abból fedezze a vételár még fizetendő másik felét.

56 A pusztaügyi nagy bizottság 1869. szeptember 6-án kapott megbízást a pusztakezeléssel kapcsolatos javaslatok megtételére, amit csak egy év múlva teljesített. Ekkor a pusztai földek mellett a még meglevő közgyep sorsa is foglalkoztatta a várost, de az általános rendezés időbe tellett. Miközben a szokásos módon kiosztották a pusztai földeket, a bizottság javasolta a puszták ugarrendszer szerinti művelését, valamint a városi gyepföldek ház- és tanyabirtokosok közötti kiosztását. A közgyűlés úgy foglalt állást, hogy a pusztabeli birtokokat háromfordulós, ugarnyomásos rendszerben használják, a gyepföldeken pedig hosszú lejáratú bérletrendszert valósítsanak meg.

57 A császárszállási földek további sorsa az 1870-es évek végére dőlt el. A városi gyepföldek felparcellázása és eladása szántóföldi müvelésre alkalmas területet biztosított a lakosságnak, míg a távoli puszták bérletének megszűnése legelőhiányt eredményezett. A város földhasználatában bekövetkezett változások nyomán a császárszállási és a környező területeken háttérbe szorult a földművelés, a korábban évtizedekig vetésre osztott parcellák helyén több ezer holdas legelőt alakítottak ki.

58 A császárszállási puszta megvétele beleillik Nyíregyháza XLX. század második felében folytatott földszerző tevékenységébe. A polgári tulajdonszerzés terén adódó lehetőségeket a város igyekezett kihasználni. A Kállay Péter-féle birtokrész sorsa nem volt egyedi, számos Kállay-birtok hasonló sorsra jutott: hosszabb-rövidebb ideig tartó haszonbérlői vagy zálogos birtoklás után Nyíregyháza örökáron megvásárolta a vételre felkínált vagy elárverezett földeket.

59 56 Uo. 57 SZSZBML, V. B. 161. 6/115. 1685/1869., 2524/1870. és 2116/1871. 58 Takács, 1987. 119.; Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás. 1-2. köt. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 140. 59 Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák (Fejezetek a régi Nyíregyháza életéből). Nyíregyháza, 1984. 12.