Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Karádi Zsolt: Nép, sors, irodalom (In memoriam Czine Mihály)

Karádi Zsolt NÉP, SORS, IRODALOM (In memóriám Czine Mihály) „Az író egy személyben lehet művész, tudós és politikus, még próféta is. S az írás egyszerre lehet művészet, tudomány és társadalmi tett, s az írásban fogalmazott „szépség-igazság": örök. Az író a maga testben, lélekben vállalt közösségének legtermészetesebben vállalt kifejezője lehet, a politikának távlatot adhat; meglátásaiból és akaratából történelem lesz." (Czine Mihály) Amikor elkezdtem ezt a dolgozatot, még élt. Még küzdött a végzettel. Aztán jött a hír: már nem lehet vele kommunikálni. Pár nap múlva pedig a megfellebbezhetetlen bizonyosság. így vált e tervem szerinti születésnapi köszöntés a tényeket a véglegesség erejével rögzítő dokumentummá. Mert Czine Mihály halálával nemcsak egy nagyformátumú tudós távozott közülünk, nemcsak egy szuverén gondolkodó, kiváló egyetemi oktató, tanárnemzedékek felnevelője, nemcsak a magyarság ügyeinek, kultúrája közvetítésének tántoríthatatlan képviselője, hanem egy olyan jelentős irodalomtörténész, aki egynek és oszthatatlannak vélte a magyar irodalmat, s ebbeli meggyőződését hirdette akkor is, amikor csak a megbélyegzés jutott neki ezért osztályrészül. Hirdette szóban és írásban, itthon és külföldön egyaránt. Mindenütt, ahol értik a magyar szót. Merthogy szeretett utazni: feledhetetlen hangú, ízes és ragyogóan tiszta stílusú előadásait-bevezetőit tömegek hallgatták Felvidéktől Amerikáig, Erdélytől Újvidékig. Irodalmunk lobogó szavú „igehirdetőjeként" vallotta Ady igazát: „A magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára." Istenáldotta tehetség volt. Tízgyermekes juhászcsaládban született 1929. április 5-én, Nyírmeggyesen. Három éves lehetett, amikor Hodászra költöztek. Itt, az akkor alig két és félezer lelket számláló kis faluban kezdett eszmélkedni: itt járt elemi iskolába. Az első osztályban, mint maga mesélte, Liszkay tanító úrtól nemcsak a betűvetést sajátította el, hanem tőle hallott először Nyírő-novellát. A hodászi alma mater másik emlékezetes alakja, Siketh Mihály tanító úr ismerte föl először a diák kiemelkedő képességeit: egy esztendőn át, hetente eljárt a családhoz, hogy rábeszélje az édesapát, Czine Zsigmondot arra: fiát ne juhásznak adja, hanem engedje tanulni. Az Adyval egy esztendőben született, ekkor már idősödő apa végül a nyírbátori polgáriba küldte gyermekét, aki innen a nyíregyházi tanítóképzőbe jelentkezett. Ez az intézmény különös iskolatípus volt: a szegénységből az értelmiségbe vezető utat jelentette. Itt aztán olyan kitűnő tanárok keze alá került, mint Diószegi Balázs, Znojemszki Ferenc, Dohanics János, Bolvári Zoltán, Kiss Lajos, Sárdi Béla. Diószegi Balázs Dosztojevszkijre s az angol irodalomra hívta fel a figyelmét,