Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében
György a már említett zenebona vagy lázadás során Boldizsár testvére mellé állt, és ő maga is bekapcsolódott az eseményekbe. Ez esetben arról volt szó, hogy Olasz Lajos megszegte az évek óta kialakult rendet, vagyis nem vette figyelembe a nyomásgazdálkodás szokásait, azontúl mintegy öt-hat esztendővel korábban bár szolgabíró jelenlétében, mégis törvénytelenül egészítette ki a Csekés ere járását a Körtvélyes szeg nevezetű szakasszal. Boldizsár igaza tudatában megtámadta Olaszt, amikor a Fekete földön adta ki a dinnyeföldeket, és megkezdődött azok szántása is. O is és a vele egyetértő nemesek is a Laput szegben kívánták a dinynyetermesztést 1784-ben. Az elhatározáshoz makacsul ragaszkodó Olasz Lajost a közel húsz fős berceli „támadó Emberek" a már korábban „meg határozott és a Lakosok között egyenlőképpen fel osztatott Dinnye földek szántásában munkálódó Ekéimre nagy tumultuosítással fegyveressen re rohanván, mivel azoknak be hajtását engedni nem akartam, elsőbben Bessenyei Boldizsár Ur hallatlan és rendkívül való mocskai között nála lévő dorong forma botjával tői le ki telhető erejéből reám ütött — idézi fel Olasz a Szabolcs vármegyének beadott újabb instanciájában 1784. június 16-án —, azután a Parasztok azért, hogy további ütése ellen magamat oltalmazni akartam, reám csődülvén le vontak, titulált Ur pedig mind addig kínozott, míg nálla levő veresgyűrű dorong forma bottyát rajtam öszve nem törte, öléssel fenyegetvén védelmezésemre igyekező embereimet. — Ezen iszonyú hatalmasságnak erőszakos törvénytelenségnek és zenebona indításnak méltó és illendő orvoslását instállom..." Nem tudjuk, mennyire értett egyet György testvérének ezzel a cselekedetével, vagy azzal a magatartásával, amit ugyancsak elpanaszolt Olasz, hogy ti. a deputáció jelenlétében is azt kiabálta az utca hallatára, ha elcsípi, újra megveri vagy vereti. Mindenesetre a kétes tulajdonjogú kukoricás letapostatásában szervező módon járt az élen. Az egyik tanúvallomás szerint György István testvére és közel tíz nemestársa beszervezésével cselekedett. 17 Előző este magához hívatta Szűcs Mihályt, és megparancsolta neki, hogy másnap reggel a Körtvélyes szeg torkába hajtsa a falusi csordát. A tanú még azon az estén elárulta a tervet Olasz Lajos Palkó nevű hajdújának, így felkészülten várta a reggeli eseményeket mind a két fél. A számításba jöhető összecsapás ugyan elmaradt, de György István testvérével együtt kikocsizott a helyszínre, a vonakodó csordást meggyőzte arról, hogy törvényesen cselekednek, mivel a vármegyétől kapott papíron az áll, hogy „a Körtvélyes szegben lévő tengerit szabadon el gázoltathatom". Közben a berceli nagy töltésen megérkezett a csorda, s akkor a két testvér, valamint a berceli nemes emberek a kukoricásba terelték a csordát, bár „hajtás nélkül is ment a marha." Ezután György parancsot adott arra, hogy a két nyáj sertést is hajtsák oda, s miután ez is megtörtént, egész nap mind a csordát, mind a nyájat rajta legeltették. Feltehetően ezt a megtámadtatást sem hagyta szó nélkül Olasz Lajos, csakhogy ebből nem csinált nagyobb ügyet. Nem is volt könnyű dolog akkoriban maguknak a földbirtokosoknak sem teljesen igazságosan ítélni meg az eseményeket. Merényi, 1967. 65.
