Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: Bessenyei György családi körülményei Szabolcs megyében

és Bessenyei György között tokaji borra vonatkozó adásvételi szerződés jött létre még Bécsben, 1781. október elsején.

10 A körülményeket nem ismerjük, azt azonban igen, hogy 1783. augusztus 10-én a György által elismert 2758 forint 30 krajcár tartozás fejében Bessenyei Boldizsár, mint György teljhatalmú megbízottja, kötelezvényt írt alá. Ennek tartalmát nem tudjuk, arról azonban van adatunk, hogy 1785. május 8-án peres ügy lett az addig ki nem fizetett 70 forintos összeg okán.

11 Minthogy a pereskedés éveket ölel át, érthető, hogy folytatói is változnak, bővülnek és szűkülnek. Ez esetben Kefala Constantin, az atya fia lett a felperes, a perbe fogottak köre pedig kibővült két testvérrel, Bessenyei Zsigmond és Pál személyével. Ok mereven elzárkóztak attól, hogy részesei legyenek az ügynek. Arra hivatkoztak, hogy tudtuk és akaratukon kívül keletkezett az adósság, a zálogosításra megcélzott berceli és gávai birtokrészek fölött pedig György rendelkezik, minthogy ő váltotta ki azokat a hitelezőktől. Kefaláék 1787. augusztus elsején a birtok tulajdonlásának megállapítására tanúk kihallgatását, a felmerült kiadásaik rendezésére pedig az ügyvédi költségeik megtérítését kérték. A per tovább terebélyesedett, a hitelező sorra vonta be abba a család más tagjait is, s miután senki nem akarta elismerni a müvelésében tartott birtokrész tulajdonjogát és az arra váró zálogöszszeg majdani kiegyenlítését, egymás után tiltakoztak a peres eljárás rájuk történt kiterjesztése ellen, utoljára Boldizsár és Julianna. Ezen a ponton megelégelte György a testvéreinek ellene zúdított haragját és cinikus közömbösségét, s elkeseredett hangon adta elő helyzetének mibenlétét a Nagykálióba, a ,3izodalmas Drága Nagy Jó Uram", Fazekas ügyvédhez címzett levelében. A Feketetótiban 1788. április 19-én keltezett tájékoztatásban összefoglalta, hogy mit csináltak vele eddig a testvérei. Annak tudatában, hogy három máriást sem tudnának rajtuk bevasalni, most is és eddig is mindenkinek ellentmondanak, senkinek nem fizetnek, s gerjesztik a peres eljárásokat: „... de úgy tudja azt a Bessenyei Boldizsár, mint én, hogy mikor az Miskolczi Asszony kész sententiával executiora ment Bérceire, eő kegyelme azzal őzette el, hogy az enyém az jószág és néki semmije nincsen, az Atyám executorait szinte úgy verték vissza, és a szegény Bessenyei Lászlóét hasonlóul, igen rendes accentusa volna az Boldizsár úrban az úgynevezett ujjászöletésnek és hites kereszténységnek, melyet olyan nagyon feliben tesznek a naturalismusnak. De ha eloszthatnánk is azon jószágot közöttünk, bírhatná a Boldizsár vagy Rákoczkiné executoraiktúl egy szempillantásig a maga rátáját? Vagy reparálnának-é egy szeget? vagy szántanának-é egy barázdát? azonban oly veszekedés van miatta közöttük, hogy már István és Sigmonddal kevésben múlt, gyilkosság nem esett, a szöntelen való scandalum pedig folyvást megyén közöttök, a jószág pedig vigkipen való elpusztulásához csak egy lépésnyire van már; ebben a dologban nem azon aggódunk, hogy az én jussomat az egész vármegye ott 10 Gálos, 1951.259-260. 11 Merényi Oszkár: Ismeretlen dokumentumok Bessenyei György életéből. Szabolcs-szatmári Szemle, 1956. 62-65. Itt olvasható a per teljes folyamata, benne a levél szövegével.