Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

vált. A vád az lett, hogy a vádlott valójában nem is az MDP egyik funkcionáriusát támadta, hanem a népi demokratikus államrendet, ezzel a demokratikus államrendet veszélyeztette. Ezért a bíróság 7 évi börtönre és a közügyektől való 2 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy a vádlott igaz, hogy a dolgozó parasztsághoz tartozott, viszont apja 32 holdas kulák, és így a vádlott még gyermekkorában „magába szívhatta a kulák gondolkodást." Juhász Sándor esetében tehát a rendszer egy újabb „ellensége" elleni fellépésnek lehettünk tanúi. 1952-ben, a „padlássöprések évében" a parasztság terhei az elviselhetetlenségig fokozódtak, ennek következménye a parasztság erősödő passzív ellenállása lett. Egyre többen tagadták meg a beszolgáltatást, rejtették el kevéske kis termésüket vagy vágták le engedély nélkül, „feketén" kis malackájukat. A kormány ellenlépésként a beszolgáltatást nem teljesítők szigorúbb megbüntetését rendelte el. Ennek az intézkedésnek esett áldozatául a Kéken lakó Mezei István is. Nem termett annyi rozsot, árpát és zabot a földje, amiből a beadást teljesíthette volna. A vád ellene a „közellátás érdekét veszélyeztető bűntett" elkövetése lett, amiért 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, 1000 Ft pénzbírság megfizetésére és 5 hold földje elkobzására ítélték. Misky Károly fehérgyarmati köztisztviselő és a szintén fehérgyarmati Papp Simon István esetei jól illusztrálják, hogy egy elejtett keserű megjegyzésnek bárhol és bármikor súlyos következményei lehettek ebben a korszakban. Misky Károly részegen, egy vonaton tett kijelentései a rendszerről, a kormányról később a bíróság előtt „tartalmuknál, támadó erejüknél fogva izgató hatásúnak" minősültek. A büntetése 3 év börtön, 5 évi hivatal- és politikai jogvesztés, valamint 25 %-os vagyonelkobzás lett. Számomra a legabszurdabb eset Papp Simon Istvánnal történt meg. O még 1947-ben egy ivókútnál való várakozás közben fakadt ki a kommunisták és Veres Péter ellen. Ezért „példás büntetését", félévi börtönt, hivatal- és jogveszést, valamint vagyona tizedrészének elkobzását csak 2 évvel az ominózus eset után, 1949ben kapta meg.

25 Az ítéletek alapján nyilvánvaló, hogy a megye bíróságai is követték a „központi akaratot", a diktatúra kiszolgálói lettek. A parasztság kíméletlen kifosztása, a tsz-ek erőszakos szervezése és az elkövetett törvénysértések miatt az egész magyar társadalomban nőtt a feszültség, az elkeseredés. A társadalmi, gazdasági gondok, bajok megoldásra vártak, és a lehetőség erre a nagy vezér, Sztálin 1953. március 5-i halála után kínálkozott először. Uo.