Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Sallai József: Korosztályok az iskolapadban 1945 után Szabolcs-Szatmár megyében

A népi kollégiumi mozgalom népszerűségére jellemző, hogy abból a 433 fiatalból, akik a Kanadai Demokratikus Magyarok Szövetségének a közreműködésével e kollégiumokba érkeztek Kanadából, 27 fő megyénk szülöttje volt.

21 Megyénk népi kollégiumai az 1949. július 10-i feloszlatásukig, államosításukig ugyan nem lehettek a tömeges képzés intézményei, de sajátos nevelési módszereikkel sok fegyelmezett, céltudatos, emelkedni akaró fiatalt juttattak „gyorsító pályára", hogy aztán jeles vezető szakemberekké váljanak — elsősorban megyénkben.

22 Az új értelmiség gyorsított kialakításának igényével hozták létre hazánkban 1948-ban a bentlakásos, egyéves (195 l-l952-től kétéves) szakérettségis tanfolyamokat. Megyénkben csak némi késéssel, az 1950-1951. tanévben indult meg — Nyíregyházán — az eltérő alapképzettséggel (elemi, polgári iskolai végzettséggel) rendelkező munkás és szegényparaszt ifjak részére e tanfolyam, amely biológia-földrajz, matematika-kémia, matematika-fizika és magyar-történelem szakos főiskolai tanulmányokra készítette fel 100 fő feletti hallgatóságát.

23 Az 1951-1952. tanévre megyénkből 308 jelentkezőt vettek fel az ország különböző szakérettségis tanfolyamaira, Nyíregyházán pedig építészmérnöki, gyógyszerészi, orosz, magyar és történelem-földrajz szakon indult új tanfolyam. Akadtak közöttük kiválóak, külföldi ösztöndíjra javasoltak, de többen — a kellő indíttatás nélkül indulók, a sok esetben kampányszerűen toborzottak — csak nagy erőfeszítéssel, sőt kudarcoktól sem mentesen tudtak megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Az általános iskola kifejlesztése, a középiskolák számának és jellegének változása — a szakrendszerű tanítás követelményével — együtt járt a szaktanárok iránti szükséglet növekedésével. Sőt ez hamarabb jelentkezett, mintsem azt a nevelőképzés reformjával életre hívott pedagógiai főiskolák vagy az egyetemek kielégíthették volna. A hiány pótlására megindult a tanítók szaktanítóvá, a latin, francia, német szakos tanárok orosztanárrá való átképzése stb. Tanultak tehát a tanulók tanítói, tanárai is, hogy munkájuk mellett rövid képzési idővel alkalmassá váljanak új feladataik ellátására. Ha összegzésként mérlegre tesszük oktatásunk másfél évtizedes eredményeit, a számok — az 194l-es állapothoz hasonlítva — beszédesen mutatják az előrelépést. 1960-ra a megye 7 éves és idősebb népességének már csak 8,6 %-a volt az írniolvasni nem tudó, 11,9 %-a elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, érettségi Magyar Országos Levéltár, Jelenkori Gyűjtemény, XXVIII. J-2-145. d. Közli Szászi Ferenc: Tanulmányok a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nemzetközi migráció második világháború utáni történetéből. Nyíregyháza, 1998. 7. 22 Sallai, 1982. 23 Margócsy József: A nyíregyházi szakérettségi tanfolyam. Pedagógiai Műhely, 1984. 2. sz. 21. 24 SZSZBML, XXIII. 22/a. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1950-1960. 1951. 21. d., továbbá XXIII. 22/a. 1285-2 Ny-299/1951.