Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Sallai József: Korosztályok az iskolapadban 1945 után Szabolcs-Szatmár megyében

Sallai József KOROSZTÁLYOK AZ ISKOLAPADBAN 1945 UTÁN SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN A műveltség, képzettség mindenkor fontos tényezője, meghatározója volt az egyének és a közösségek életének, egy település, táj, sőt az egész ország fejlődésének. Megfelelő ismeretek és készségek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy az ember részt vehessen az egyedül őt jellemző tudatos tevékenységben, a munkában, felkészüljön életfeladataira és a közösségben való társas együttélésre. E kulturális értékek őrzése, átadása történelmünk során folyamatos volt. De amíg az ismeretek gyarapodása a nemzedékváltás ritmusához képest korábban olyan lassú volt, hogy azt a családi nevelés keretei között el tudták sajátítani, modern korunk, a gyorsuló idő világát már csak az iskolai oktatással lehet követni.

1 Ezen alapszik, hogy régen a megszerzett tapasztalatot örökkévalónak hitték, az újabb korban pedig éppen a változást tartjuk állandónak. A hagyományok átörökítésével elsajátíthatták a munkavégzés fogásait, a számolás elemeit, a gyógyítási, csillagászati, időjárási tudnivalókat, azaz írástudatlanul is talpon maradhattak. A magyar huszár egy fél életen át mesélte, színezgette büszkén fegyvernemének viselt dolgait, aztán az ipari forradalom alkotta géppuska, majd a páncélos minden harci értékétől megfosztotta. A ló a sport eszköze lett, esetleg huszárjával együtt bronzba öltözött, a tudás pedig — a radarral, penicillinnel, rakétával, atom- és számítástechnikával — nagyhatalommá, szuperhatalommá emelt országokat. A témával kapcsolatban az ismeretszerzés módjára és jelentőségére való kitekintés azért indokolt, mert régebben 1945-öt előszeretettel emlegették kezdetnek, mintegy okaként az oktatásügyben bekövetkezett változásoknak. Az idő és a tér rendjéből azonban a magyar oktatás sem vonható ki. Ami ebben 1945 után történt, annak van előtörténete. Gondoljunk csak Klebelsberg Kuno reformjára, iskolaépítési programjára. Sőt az is közismert, hogy az oktatás kialakult szervezete mellett a vidéki, népi Magyarország hangadói miként keresték a műveltség kiterjesztésének új formáit. Németh László, Móricz Zsigmond fáradhatatlan szervezői voltak a parasztkollégiumoknak.

2 Németh Lászlótól tudjuk, hogy egy csonka-szatmári tisztviselő is 200 pengőt ajánlott fel egy ilyen kollégium javára, ha az Szatmár megyében nyílna meg, ahol egyetlen középiskola sem működött.

3 Ugyancsak Németh László írja — már 1945 szeptemberében —, hogy „... mind nehezebb lesz (lassan a falvakban is) elmaradt embernek lenni... Ez a gépekkel jött 1 Marx György: Jövőidőben. Budapest, 1979. 44-45. 2 Németh László: Parasztkollégium. Magyarország, 1940. márc. 24. Lásd még Németh László: Művelődéspolitikai írások. Szerk. Monostori Imre. Budapest, é. n. (a továbbiakban Németh) 90-92.; Németh László: Népkollégiumok a vidéken. Kecskeméti Lapok, 1940. márc. 24. Lásd még Németh, 93-94. 3 Németh, 93.