Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Gottfried Barna: A „rutén akció” Bereg vármegyében (1897–1901)

Mint láthattuk, ha szük keretek között is és apró lépésekkel, de megindult a kísérlet a ruszinok által gyakorolt növénytermesztés és állattenyésztés átalakítására. A következőkben az állattenyésztésről ejtenék néhány szót. Említettem már a mennyiségi visszaesését és minőségi romlását. A bérletek a lehetőségekhez képest, nem a szükséges mértékben, de kiterjesztették a kaszáló- és legelőterületeket, törekedtek ezeknek a területeknek a karbantartására, gondozására. A következő feladat a ruszinok tulajdonában lévő marhaállomány minőségi feljavítása volt. 1897 és 1901 között 1521 db innhalti borzderes üszőt adott el — részletfizetés mellett — a földmüvelésügyi kormányzat a ruszin parasztoknak (Bereg szolyvai, felvidéki, munkácsi, latorcai; Máramaros huszti, ökörmezői, vissóvölgyi, szigeti, tárcaközi, tiszavölgyi, técsői és Ung bereznai járásaiban). Többségükben egy-, illetve kétéves üszők voltak, amelyekből 1463 importból származott, 58 db pedig már a külföldről behozott állatok ivadéka volt (ezeket 1901-ben osztották ki).

26 A tenyészállatokat négyéves részletfizetésre kapták, az első két évben csak a vételár 4 %-os kamatát, 2-3 %-os biztosítási illetéket fizettek. A tőkét két részletben, a harmadik és a negyedik évben törlesztették, akkor, amikor a marha már tejelt és borja volt. A tulajdonos a tenyészmarhát hét évig nem adhatta, nem cserélhette el, akkor sem, ha a vételárat már teljes egészében kifizette. Köteles volt elles után a család fenntartására szolgáló tehénnek tekinteni, amelyet a törvény értelmében nem foglalhattak le. Az importált marhától származó borjút megvételre elsősorban a kincstárnak volt köteles felajánlani. Télen meleg, ablakkal ellátott istállóban kellett tartania. Az állam által importált állatok 106-112 koronába kerültek darabonként. 1901-re a ruszin parasztságnak 220 000 koronát kellett volna törleszteni, ezzel szemben 173 000 korona befizetésére került sor.

27 Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a méltányos feltételekkel kötött szerződések is igen komoly terhet jelentettek a tőkeszegény földművesek számára, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ebben az esetben sem a fizetési hajlandóság okozta a problémát. A marhaállomány színvonalának javítását szolgálta az apaállatok kiosztása: az 1897-1901 közötti években 517 db-ot adtak át (természetesen kedvezményes áron és részletfizetés mellett) a községeknek. Az állam fedezte a kiosztásig a tartási, takarmányozási, szállítási, majd a kiosztási költségeket, a 34 000 koronás kiadással szemben 3310 koronás bevételre téve szert.

28 A szarvasmarha-állomány mennyiségi növelése és minőségi javítása mellett az akció vezetőinek meg kellett küzdeniük az állattartók konzervatív gondolkodásával, a hagyományos, az új viszonyok között nem gazdaságos szemléletmóddal, illetve gyakorlattal. A ruszin földműves ugyanis általában csak a bikaborjút nevelte fel, a tehénborjút korán mészárszékre adta. Ökörneveléssel foglalkozott tehát, az ökör azonban a szegény gazdaságban inproduktív állat, ezért szorgalmazták inkább a tehéntartást. Ennek a gondolatnak a jegyében 117 darabból álló, részben 26 MOL, K 26. 1902-XXXI-l 134. 27 Kazy József: A hegyvidéki gazdasági akció 1907. évi működésének ismertetése. Budapest, 1908. 28 MOL, K 26. 1902-XXXI-l 134.