Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)
Az első, 1330. évi oklevéllel kapcsolatban óvatosabban fogalmaz. Valójában ez az oklevél mind belső, mind külső jegyeit illetően semmiben sem tér el a XIV. század első harmadának oklevéladási gyakorlatától. A megadományozott személyek, a dispositióban felsorolt érdemek és események más forrásokból is igazolhatók. Az exemptiók — köztük a földesúri bíráskodás, a pallosjog is — adományozása éppen ezekben az évtizedekben kezdődik, így a családnak az oklevélben biztosított bíráskodási joga sem egyedi kiváltság. A collecta többféle adónem gyűjtőneve, a későbbi oklevelekben már ritkábban fordul elő. Az sem valószínű, hogy a méltóságviselők hiánytalan felsorolása egy később keletkezett oklevélben lehetséges lett volna. 28 Kutatások hiányában nem tudunk biztos feleletet adni arra, hogy a Báthori család Szabolcs és Szatmár megyei birtokain a XV. században mennyire érvényesült a földesúri bíráskodás. Azt viszont tudjuk, hogy a XVI-XVII. században — a család kihalása után — az ecsedi uradalom falvai és népei a megyei adóösszeírásokban nem találhatók, és peres ügyeik sem forogtak a nemesi törvényszékeken. A három, 1332. évi oklevélben említett folyamodót, János mestert több, közel egykorú oklevélből is ismerjük, kétség nélkül Bereck fia, és már korábban is kivételes jogi állapotú híve I. Károlynak. A király 1324-ben kelt oklevele szerint sem az országbíró, sem a várispánok és szolgabírák őt és Vén Bátori Benedeket nem ítélhetik el a szabolcsi nemeseknek okozott károk miatt. Az említett három oklevél comes de Zilaghnak mondja, Szilágy akkor még önálló várispánság volt. 30 Ha II. Ulászló kancelláriáján és az 1575. évi oktávális törvényszéken a 3. szám alatt közölt oklevélen látták I. Károly pecsétjét, bár a címzés, a prothocollum és eschatocollum hiányos volta miatt erősen eltér a korabeli oklevelektől, az említett havasalföldi hadjárat közel volt a kiadás évéhez. A tisztségviselők neve is hiányzik, de ez az oklevél ideiglenes jelleggel készült. Ez idő szerint Lökös halálát és János mester fogságát is csak ebből az oklevélből ismerjük. A másik két oklevél — akár a külső, akár a belső jegyeiket nézzük — még inkább gyanúsnak látszik. Szakály Ferenc Bátor mezőváros XVII. századi kiváltságigénye miatt tartja mind a hármat későbbinek, esetleg hamisítványnak. Szerinte a bennük foglalt árumegállító jog egyedülálló, Székesfehérváron kívül ez időben csak a nyugati és északi határszél királyi városainak volt ilyen kiváltsága. Igaza van. Semmi más adat nem bizonyítja, hogy Bátor valaha is ilyen joggal bírt volna. O azonban csak 1617 után, a Nyírbátor mezőváros érdekében kiadott átiratokra hivatkozik. Ezekben valóban a mezőváros kívánt az adományos családot követő, változó földesurakkal szemben magának előnyösebb jogállást biztosítani. Erre 1S A collectára és a földesúri bíráskodásra: Székely, 1953. 295., 304-306. és 378-379. 29 Okmánytár, 1881. 1. köt. ( 30 Pesty Frigyes: Eltűnt régi vármegyék. Pest; 1880. 1. köt. 130-136.; Pallas Nagylexikon. 15. köt. 688.
