Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

Az eddig elmondottak után joggal vetődik fel a kérdés, létezett-e az emlegetett négy oklevél. Ha igen, a Báthori család ősei miként jutottak hozzájuk, valóban I. Károly adta ki őket? Ha igen, kik voltak e kiváltság részesei, és volt-e a bennük biztosított kiváltságoknak jogi érvénye? Az első két kérdésre — az okleveles gyakorlat szerint — a felelet igenlő, II. Ulászló kancelláriáján láttak négy oklevelet, kettőt pecséttel, és mind a négyet eredetinek fogadták el. Ugyanígy döntött 1575-ben az oktávális törvényszék is. Az is bizonyos, hogy 1512-ben még a család leszármazottai birtokában volt, tehát ősi örökségként tartották kezükben és igazolni is tudták a szerzőktől való leszármazásukat. 1575-ben Báthori Miklósnak hozzájuk való jogát a törvényszék előtt akkori birtoklója sem vitatta. Az adománylevelek megszerzői — akik már Báthorinak nevezik magukat — 1326-ban kelt oklevelükben azt állították, hogy Bátor, Pócs, Ábrány, Rakamaz és Nyíregyháza birtokaikat „tisztelendő emlékű István király" adományozta ősüknek Vencellinnek. I. Károly itt közölt, 1330. évi oklevele pedig úgy szól, hogy a család eredőhelye Bátor volt, „ahonnan mint a jó földből a legjobb gyümölcsök, kisarjadtak. "

12 Mindkét állítás családi emlékeket megszépítő hagyomány lehetett. Az valószínű, hogy a nemzetség alapítójának tekintett két német lovag egyike, Gút, királyi adományként kapott birtokot a szabolcsi várispánság területén, de nem ezeket. A Xm század harmadik harmadától a névadó lovag utódainak Szabolcs, Szatmár, Ung és Bereg megyékben több helyen is okleveles adatokkal igazolhatóan vannak birtokaik. A Gút-Keled nemzetség egyes tagjainak Szabolcs megyei birtoklására első okleveles adatunk 1271-ből való. V. István az egri egyház birtokjogai igazolására ez évben vizsgálatot rendelt el. Ezért minden vármegyéből olyan idősebb, nemes férfiakatjelölt ki, akik eskü alatt kötelesek voltak bizonyítani a püspökség és káptalan által hangoztatott jogokat. Szabolcs vármegyében az eskütételre kötelezett nemesek között felsorolták a Gút-Keled nemzetségből való Hódos Lőrinc és András nemeseket is.

13 A nemzetség e tagjainak rokoni kapcsolatát korai oklevelekből nem lehet megállapítani. Az bizonyos, hogy Bátor már ezek valamelyikének birtokában volt. De nem ez volt az első birtokközpont, hanem a mai Nyíradony helyén állott Adonymonostora. A monostor volt a XVI. század közepén négy ágra szakadt nemzetség közös temetkezőhelye, a monostor kegyuraságát is közösen gyakorolta mind 12 Fejér, 1834. Tom. VIII/5. 160. 13 Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban. Vál., ford. Kondomé Látkóczki Erzsébet. Eger, 1997. 36.