Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

liberóm habeant facultatem, ideo volumus et universis mercatoribus, sive ad vos, sive ad alios quoslibet majoris et minoris status et honoris homines pertinentibus et spectantibus, specialiter vobis judicibus, juratis hospitibus et mercatoribus universis de praedictis Zathmar et Nfemethi nec non] de Kalló et Debreczen regio edicto mandantes [firmiter] praecipimus per praesentes, quatenus dictam gratiam nostram praedictis filiis Briccii concessam suo modo per singula ut praescribitur absque omni contumatia et contradictione et occasione debeatis effectualiter adimplere et inviolabilitfer observare, perjmittatisque per fora, quae in medio vestri celebrantur, haec pacifice proclamari, aliud facere nullatenus praesummentes alioquin transgressores et contumaces, fidei dictae concessionis nostrae, authoritate regia commissimus in rebus condemnare et punire, nihilominus sicut expfediet, in personis per alia] quoque propter quatuor dicta fora, ubi necesse fuerit, praemissa jussimus proclamari. Dátum in Wyssegrad, feria secunda proxima post dominicam Circumdederunt. Anno domini millesimo tricentesimo trigesimo secundo. (Fordítása) Mi Károly, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya, jelen levelünk által jelentjük mindenkinek, akiket illet, mivel hogy mi híveinknek hűséges nemes férfiaknak, Bátori Bereck fiainak, János mesternek, Szilágy ispánjának, András váradi püspök úrnak és Miklósnak, hűséges szolgálataik fejében azt a különös kegyet engedtük, hogy minden kereskedő, bárki és bárhonnan Szatmárról és Szatmárnémetiből különösen pedig a Szatmárról és Szatmárnémetiből valók Domjanhidán és Koc sordon keresztül sóval vagy bármiféle áruval megrakott szekerekkel átutazva kötelesek mindenek felett az említett Bereck fiai Bátor nevű falujában gyülekezni, ott megállani, sójukat és mindenféle portékájukat az azon faluban a hét negyedik napján (szerdán) tartani szokott vásáron — mivel az átutazók tudják, hogy ez az első vásárhely — eladás és csere céljából lerakni. És nem előbb, csak azután, amikor az eladással vagy cserével végeztek, legyen szabad innen máshová eltávozni. Ezért királyi rendelettel keményen megparancsoljuk nektek vagy minden kisebbnagyobb rendű kereskedőnek és kamarának — különösen pedig a szatmárinak és szatmárnémetinek —, valamint a kallói és debreceni bíráknak és esküdteknek jelen levelünk által kiváltképpen, hogy az említett Bereck fiainak adott kegyelmünket, azonképpen amint elő van írva, minden makacskodás és ellentmondás nélkül tartoztok teljesíteni és épségben megtartani és a nálatok tartani szokott vásárokon teljes egészében kihirdetni és kikiáltatni, másként semmiképpen nem bátorkodván cselekedni, különben mint adománylevelünk hitelének kétségbe vonóit és annak ellene szegülőit javaik elkobzásával parancsoljuk büntetni amiatt, amint szokás személyükben is, s az említett négy vásár mellett, ahol erre szükség lenne, az előadottakat kihirdettetni. Kelt Visegrádon, az Úr 1332-ik esztendejében, a Circumdederunt vasárnapja után következő hétfőn.