Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Galambos Sándor: Nyíregyháza a „forradalom és kiegyezés válaszútján” (1860–1861)

Galambos Sándor NYÍREGYHÁZA A „FORRADALOM ÉS KIEGYEZÉS VÁLASZÚTJÁN"

1 (1860-1861) A magyar történelemben az 1860-186l-es rövid periódus szép, lelkesítő, szabad pályákat nyitó és reménnyel kecsegtető volt. Magyarország hosszú elnyomatás után ekkor érkezik el a forradalom és kiegyezés válaszútjához. A súlyponti kérdést a függetlenség, az alkotmányosság képezte. A megpezsdülő országos közhangulat részévé vált az, hogy a különböző településeken élők igen fontosnak tartották saját korábbi önkormányzatuk visszaállítását. A dolgozatban Nyíregyháza önkormányzatának 1860-1861. évi újjászervezését, tágabb értelemben a varos lakóinak polgári öntudatra ébredését kívánom bemutatni. Ebben a folyamatban különösen az lehet érdekes számunkra, hogy az átalakulás milyen legitimációs bázison ment végbe, az illegitim formák honnan merítették az erőt, milyen kiváltó okok játszottak közre a változások formálásában, mi lendítette tovább az eseményeket. Az amúgy is rövid alkotmányos időszakban e szempontból a legérdekesebb az 1861. februári önkormányzati és országgyűlési választásokig terjedő szakasz, hiszen a városlakók ekkor tették meg a legtöbb lépést mozgásterük kibővítésére jogosítványaik kiharcolására. A helyi történések hátterét az országban zajló események adták. Mint ismeretes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Magyarország elvesztette függetlenségét, abszolutista módszerekkel kormányozták. Az önkényuralmi rendszer azonban az 1850-es évek végén megingott. Ferenc József 1859 nyarán vereséget szenvedett az olasz-francia csapatoktól. Megélénkült a Kossuth vezette emigráció is. Itthon óriásira nőtt az államadósság és a költségvetési hiány. Altalánossá vált az adómegtagadás. Az egyre fenyegetőbbé váló hazai helyzetet a konzervatívok vezére, gr. Dessewffy Emil e szavakkal jellemezte: „Kossuthok és Klapkákból álló ifjú nemzedék nő fel. "

3 A Le Courrier pedig így írt: „Magyarország lázban ég, várakozási és reménykedő lázban. * Az 1859. szeptember elején kibocsátott protestáns pátens országos engedetlenségi mozgalmat váltott ki. A protestáns egyházak helyzete valóban rendezésre szorult. De az egyházak belső autonómiáját erősen korlátozó, ráadásul felülről oktrojált pátens ellen majdnem az egész nemzet tiltakozott. A reformátusok szinte egyöntetűen, az evangélikusok pedig kb. 60:40 %-os arányban utasították el. Ez utóbbi 1 Szabad György kifejezése nyomán. 2 Erről a rövid periódusról részletesen szól Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIIIXIX. században. Budapest, 1982. 88-103. 3 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-1861). Budapest, 1967. 9-10. 4 Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955. (a továbbiakban Lukács L., 1955.) 182.