Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Kujbusné Mecsei Éva: Hajdani hálapénzek (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)

Kujbusné Mecsei Éva HAJDANI HÁLAPÉNZEK (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)

1 Az 1753-tól újjátelepülő Nyíregyháza főként parasztokból, kézművesekből álló lakossága már 1802-ben úgy érezte, hogy az impopuláció után rohamosan gyarapodó, fejlődő, sőt 1786-ban négy országos vásár tartására is jogot nyerő, oppidummá váló településük már akár szabad királyi várossá is válhatna. A főként állattenyésztésből és földművelésből adódó tehetősségüket megfelelő alapnak tartották ahhoz, hogy a nagy cél megvalósítása érdekében — akár hiteleket is felvéve — megváltakozzanak földesuraiktól.

2 A „nagy álom" azonban hamar szertefoszlott, mert csupán az egyik birtokos, a Dessewffy család egyezett ekkor bele az örökváltságba. A másik birtokossal, a Károlyiakkal csak 1824-ben sikerült szerződést kötni. Ekkorra pedig a jogállásváltozáshoz kedvezőnek ítélt történelmi pillanat már elmúlt. Bár szabad királyi város nem lett Nyíregyháza, az örökváltság révén olyan kedvező jogi és gazdasági helyzetbe került, amilyennel az országban csak néhány település — Szabolcs megyében pedig egy sem! — bírt. A megváltakozás azonban más életvitelt követelt, így a város vezetőinek mindenekelőtt ki kellett alakítani az új helyzethez alkalmazott működési formákat. Komoly problémákat vetett fel továbbá a közösségre átruházott földesúri jogokkal való élés mikéntjének meghatározása, a váltságösszeg

3 kifizetéséhez felvett hitelek törlesztése, a mindennapi köz- és magánélet újraszabályozása is. A hasonló helyzetben lévő városok példáját követve 1825-re a város választott közönsége bár kidolgozta az igazgatásra és a lakosság életére vonatkozó részletes szabályrendeletet, ezt azonban Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése nem fogadta el, sőt — törvény adta jogával élve — olyan statútumot erőltetett Nyíregyházára, amely a korábbi évekhez képest még erőteljesebben biztosította a nemesi vármegye fennhatóságát a megváltakozás révén immár földesúri jogokkal bíró parasztközösség felett. Ebből a helyzetből kiutat az jelentett volna, hogy a vármegye végrehajtja a Helytartótanács által javasolt statutumkorrekciót, vagy törvény születik azokra a 1 A kiváltságlevélről és annak megszerzéséről a privilégium hasonmás kiadásában olvasható a szerző dolgozata Nyíregyháza szabad és privilégiált mezővárossá válása címmel. Lásd Nyíregyháza kiváltságlevele, 1837. Nyíregyháza, 1997. 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. A. 101/j. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai (a továbbiakban V. A. 101/j.). Örökváltság iratai. 40/40. 1802:8. 3 1803-ban a Dessewffyeknek 320 ezer rénes forintot, 1824-ben pedig a Károlyiaknak 730 ezer bécsi értékű forintot fizetett Nyíregyháza örökváltságként. Erről lásd Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974.