Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

újság lemondásra szólította fel őt: "...a képviselő úr olyan közönbösséggel viseltetett választókerülete iránt a választás óta eltelt hosszú időn keresztül, amelyre nincs klasszikusabb példa a magyar parlamentarizmus történetében... mint előkelőnek látszó idegen kopogtatott annak idején a választópolgárok ajtaján. "

139 A legtanulságosabb a szintén 1910-ben megválasztott br. Madarassy-Beck Gyula esete, akit fővárosi bankárként (számtalan pénzintézet és kereskedelmi cég igazgatósági tagja volt) semmilyen szál nem kötött a távoli Bereghez, így győzelmét csakis a megyei tisztikar segítségétől és saját vagyonától remélhette: "A kerület teljes egészében mezőgazdasági jellegű, a pénzmágnás tehát semmi kapcsolatot sem találhatott a néppel, amellett teljesen idegen és ismeretlen volt. De nem is alapították a választás sikerét másra, mint a pénzre. "

14

° Madarassynak azonban ellenjelöltje is akadt a függetlenségi Hirtenstein Lajos személyében, aki ennek a kerületnek az előző ciklusban volt képviselője. A pénz viszont jobb belátásra késztette őt is. Madarassy állítólag 50 ezer koronát ajánlott fel Hirtensteinnek, ha az a választás előtti utolsó napon visszalép, megakadályozva ezzel más ellenjelölt fellépését. Madarassy azért nem úszta meg ilyen "olcsón", mert a megállapodás kitudódott és egy új ellenfél is jelentkezett. Győzelme végül közel 150 ezer koronájába került, a kerület ügyeivel pedig soha többé nem foglalkozott: "...mikor választói egyszer küldöttségben mentek hozzá, elutasította őket azzal, hogy nincs mit nála keresniök, mert ő nem választás révén, hanem pénzért szerezte mandátumát. "

141 Ebbe a csoportba tartozik, mégis egyedinek tekinthető Luby Géza esete. A szinte kizárólag szatmári kötődéssel rendelkező ellenzéki jelölt a Lónyay Sándor főispáni kinevezését követően megüresedett kaszonyi képviselőségért szállt harcba 1889-ben. A helyi szabadelvű párt ellenjelöltje, akit a Schönborn uradalom is támogatott, br. Perényi Zsigmond ekkor leköszönt beregi főispán volt. Perényi azonban ismertsége, tekintélye és az uradalom beleegyezése ellenére 222 szavazattal kevesebbet kapott ellenfelénél (csak 1892-ben Ugocsában lett ismét képviselő.)

142

1892-ben viszont ugyanez a kerület Lubyt is megbuktatta és helyette ismét egy kormánypártit és ismét egy Lónyayt választott. Lónyay Géza három alkalommal is innen került be a képviselőházba. Az események feltehetően a véderő törvény körüli küzdelmekkel, valamint Perényi (és nem Luby) személyével állhatnak kapcsolatban. A legjellemzőbb és legérdekesebb képviselői magatartástípusok áttekintése után röviden szólnunk kell azokról is, akiknek a választások nem hozták meg a várt sikert. A korszakban induló számos ellenjelölt közül most csak néhánnyal kívánok foglalkozni. Az 1887-es választás ilyen szempontból több érdekességgel is szolgált. A felvidéki kerületben Gulácsy Dezső megválasztása teljesen biztosnak tűnt, hisz a szavazás előtt négy nappal még ellenjelölt nélkül állt. A választók