Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

nagyjai ebben jó példát fognak mutatni, amely is oly reménység alatt, hogy a jó erkölcsökkel meg fog az jobbíttatni, amit most törvénnyel akarnak igazítani, még most jövendőre halasztódott. Nem a sebek orvoslására és jövendőbeliek elhárítására tartozik-e az, midőn a 33. cikkelyben a katona és politikai felírás megszüntettetik, midőn a 34. cikkelyben a földmérés eltöröltetik és jövendőre megvitattatik; midőn a 37. cikkely szerint a jobbágyoknak, mint embereket illető szabadságok megadattatik, és tartozásaiknak az igazság regulája szerint való kimérésére a deputatiókra utasíttatik, és addig pedig az eddig való urbárium ideig tartó móddal az eddig való állapotjában hagyatik, amidőn a 36. cikkely szerint a 2 evangélikusoknak eddig elmagyarázott jussai világosabban kimagyaráztatnak és minden kötekedés éknek és egymás nyughatatlankodtatásainak kútfeje bedugódik, és mind a katolikusok, mind az evangélikusok az egymás atyafiságos megölelésekre, és minden oldaltekintetek nélkül az mindenekre nézve már eggyé lett, hazának egyező értelemmel való boldogítására utasíttatnak; midőn a 27. cikkely ereje szerint a nem egyesült görög rendtartáson való számos lakosokkal a haza jussai közöltetnek, és nékiek vallásoknak szabad gyakorlása engedtetik, midőn utoljára a 29. cikkelyben a kunok és jászok és hat hajdúvárosok a fejedelem és haza hűségére még hathatósabban is szoríttatnak..." 44 Március 10-én az országgyűlés megajánlotta a király által kért 6000 katonát, és örömmel vette tudomásul, hogy kérése meghallgatásra talált és Eszterházy Ferenc személyében magyar követ is részt vesz a törökökkel folytatott háborút lezáró szisztovói békekötésben. Március 13-án Lipót személyesen zárta be azt a nagy reményekkel indult országgyűlést, amely végül nem váltotta valóra a szép elképzeléseket: nem biztosította az ország függetlenségét, nem hozott polgári átalakulást elindító reformokat, de garantálta a rendi alkotmányt a forrongásnak indult Európa közepén. Hogy miként látta az akkor történteket az, aki mindezt megélte, arról tanúskodik a Vay István és Zoltán Pál által Szabolcs megye közgyűlése számára készített záró követjelentés. "Tekintetes nemes vármegye, nekünk kegyes és jó uraink! Méltóztatott a tekintetes nemes vármegye a felséges császár és mostan uralkodó koronás királyunk második levele által a nádorispán választásra béiktatáskori hitlevélnek kiadása, a magyar nemzetnek való megesküvés s egyúttal maga szerencsés megkoronáztatása, azután pedig egyéb, az országnak javára s előmenetelére és a magyar nemzetnek a szeretetnek és bizalomnak örökös köteleivel magához való szorítására tartozó dolgoknak folytatása végett az egész ország rendéit Budára a múlt esztendőben esett Szent Iván havának hatodik napjára összehívó királyi levelére minket az országgyűlésé-re a nekünk kiadott utasítás szerint a maga Kallóban, ugyanazon esztendőben Pünkösd havának tizedik