Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

Leváltári Évkönyv 11. Nyíregyháza, 1995.; KOVÁCS Dénesné: Zemplén megyei országgyűlési követválasztások (1861-1910). Miskolc, 1989. 69. RUDAY Rezső: A politikai ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a magyar képviselőház és a pártok életében (1861-1935). Bp., 1936.; LAKATOS Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848-1918. Bp., 1942. 70. A beregi községeknek a választókerületek központjától való távolságát tartalmazó kimutatás megtalálható Szivák Imre Országgyűlési képviselőválasztás és curiai bíráskodás codexe című munkájában: Bp., 1901. 653-659. p. 71. RUSZOLY, 216-217. p. 72. LEHOCZKY, 3. köt. 856-857. p.; Magyar Statisztikai Közlemények, 1910. 48. köt., 1912. 42. köt. 73. A választójogi törvények olvashatók: Corpus Juris Hungarici (1836-1868). Bp., 1896. 223230. p., (1873-1874). Bp., 1896. 314-332. p.; a törvények értékelése: GERŐ, 1988. 13-68. p., a választók számáról országos adatokat közöl uo. 58. p. (táblázat); a beregi választók számáról: LEHOCZKY, 1. köt. 374-375. p. és a Bereg című lap választási tudósításai. 74. GERŐ, 1988. 20. p. (táblázat) 75. Bereg, 1896. okt. 18. (42. sz.) Bár meg kell jegyezni, hogy az 1896-os választás több szempontból is egyedinek mondható. 76. GERŐ, 1988. 17-18., 66-67. p. 1896-ban pl. Alsó-Fehérben 532, Brassóban 839, Trencsénben 1086 választó esett egy mandátumra. 77. Buday Sándor (képviselő: 1869-75) testvére, Amália Abonyi Emil (képviselő: 1879-1887) anyja volt, Abonyi leánytestvére pedig Morvay Pálhoz (képviselő: 1878-79) ment férjhez. KEMPELEN 1. köt. 10. p., 2. köt. 457-458. p. 78. Ez a probléma számos, részben megválaszolhatatlan kérdést vet fel: mennyire szavaztak a polgárok politikai meggyőződésből? Milyen szerepe volt az adott képviselő személyiségének a választásban? Mi az oka a kerületek pártállásában bekövetkező változásoknak? stb.; erről: SZABÓ D., 1992. 205. p. 79. Természetesen ezek az arányok újabb életrajzok bevonásakor módosulhatnak. 80. RUDAY, 32. p. (táblázat) 81. LAKATOS, 83-84. p.; RUDAY, 32. p. 82. 4 beregi és 7 szabolcsi képviselő esetében az almanachok nem tüntették fel a jogi diploma megszerzésének a helyszínét, így a fent leírt arányok módosulhatnak. 83. A sikertelen képviselők névsora és a kudarc évszáma: Boy Ferenc (1865), Uray Miklós (1872, 1878), Füzesséry Géza (1872), Hunyady Béla (1878), Abonyi Emil (1878), Uray Imre (1881, 1896), Luby Géza (1892), Fried Lajos (l905),Várady Gyula (1906) és Máthé László (1906, 1910). 84. A nyíregyházi képviselők nemességére vonatkozóan: MARGÓCSY, 222. p. c. pont. 85. A 10 beregi főispán között pedig 2 főnemes volt. Országosan viszont a főispánok 32,8%-a volt arisztokrata: BALÁZS, 124. p. 86. LAKATOS, 29-36. p. 87. A kormánypárt és a függetlenségi párt együttműködését bizonyítja az 1896-os választás. A megyében újonnan fellépő Katolikus Néppárttal szemben - mely határozott programjával számos helyi választót megnyert - a két párt összefogott egymással. Hallgatólagosan egymás jelöltjeit támogatták a Néppárt ellenében: a függetlenségi Uray Imre helyén, a tiszaháti kerületből a kormánypárti beregi főispán, Lónyay Sándor került a képviselőházba, cserébe viszont az eddig kormánypárti hűségéről ismert felvidéki kerület függetlenségi jelöltet választott képviselővé Barta Ödön személyében. A mezőkaszonyi kerületből pedig, ahonnan előzetesen a legtöbb néppárti szavazatra lehetett számítani, ismét Lónyay Géza kor-