Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Mizser Lajos: A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes Helységnévtárában

vasdarabok s golyók is találtattak, idő közileg lelnek 1700-ból vert ezüst pénz darabok is VI. Károly kör Írással". Ehhez a szabad fantáziához aligha kell kommentár. Arra is van példa, hogy a lakosság szerencsésen elmenekült, és az eredeti helyhez nem messze új községet épített. Bácsaranyos (Szabolcs): "A nép monda szerint e község bár más helyen Bács névvel a tatár járáskor elpusztíttatván lakosai a mostani helyen telepedtek le s e helyet Aranyosnak nevezték Bács előnévvel". Iloba (Szatmár): " Szátu puszta hol ezelőtt régebben falu volt de a tatárok által elpusztíttatott... " Csorna (Bereg): " A falu nyugati széle határának Puszta Csorna mint hagyomány tartja ottan volt, de elpusztíttatott, épületnek nyomai láthatók a kő és tégla omladékokban, de hogy mikor pusztult el, nem tudhatni lehet hogy régen hihetőleg 4-ik Béla idejében a tatárjáráskor, mert az Erdő mely helyén nevelkedett hatalmas századokra mutató tölgyekből állott". Alakosság más helységekbe is menekülhetett, és ott telepedett meg. Vaja /Szabolcs/: " Vajának a lakosai a Tatárok és Törökök által el pusztított Luskod lakosai egy részéből népesíttetett. " Lázári (Szatmár):"... e község határában hoszszas űdők során beolvadva lévő s a tatár romboló hatalma által egészen elpusztult Sziget helység népei itt menekülésekből a vész után vissza kerülvén, ezek által telepíttetett be Lázári község". A védekezésnek egyik formája főként Szabolcsban és Szatmár nyugati részén az őrségállítás volt: azaz egy kiemelkedésről figyelték a vidéket. Balsa (Szabolcs): "Van még egy Kállai név alatt, és egy pupus hegy név alatt fennálló domb is, melynek utolsója mint leg emelkedettebb őr hely volt a tatárok berontása idején". Mezőterem (Szatmár): "Van a falu határában egy halom (Nagy halom)... nevezetes arról, hogy a Török s tatár pusztítás alkalmával őr szem tanyául használták". A védekezés természetesen vonatkozott a megtámadottak értékeinek megmentésére is: a tatárok elől a föld alá rejtették. Ez való tény lehet, nem csupán a kincskereső motívum alátámasztása. Sényő (Szabolcs): "Kincses hegy, erről él a nép nyelvén még most is, hogy a Tatárok elől szabadulni kívánó Debreczeni lakosok kincseikkél ide mint rengeteg erdőségbe menekültek, s itt kincseiket elásták mikor történt nem tudatík". Krassó (Szatmár): "Ládás fold:, szántó földek a Tatár futás alkalmával a lakosság drágább holmijait ládákba rakta, ezen földben el ásta, az után meg szántván szépen bevetette, hogy a Tatárok rá ne találhassanak". Az idejében értesített lakosság megfelelő helyre menekült. Többnyire általános helyekről írnak (Erdőségek, hegyek, mocsári szigetek stb.). Eszeny (Szabolcs): "Becseny szeg... ugy beszéllik a lakossok halomásból a Tatárok elöli ide bújtak a lakosok, a hol több évig laktak jeleket is találtak benne ". Érkörtvélyes (Szatmár): "Leányok eredeje, melly még a tatárok pusztítása idejéből veszi