Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

települések már nem voltak olyan szervezettek, mint a korábbiak. De a XIX. század közepén pl. az Ungvári Kincstári Hivatal meghívására érkezett egy csoport német paraszt Salzburgból. Letelepedésükhöz külön utcát jelöltek ki (ma Svabszkaja ulica). Ők hamar elégedetlenkedni kezdtek, mondván, hogy nem azt kapták, amit számukra ígértek. A helyi lakosok sem nézték jó szemmel a bevándorló "svábok"-at, mert a kincstár nekik juttatta a jobb minőségű földeket. A Kárpátaljára bevándorló németek 15 különböző dialektust használtak. Többségük azonban a frank és bavári-ausztriai nyelvi csoportokat képviselte. A német telepesek 12 nagyobb közösségben éltek együtt. Három közösségben kevesebb mint 250 német élt, négyben 200-500 fő, háromban 500-1000 fő, kettőben 1000-2000 fő. AXIX. század végén, a XX. század elején a német települések összlétszáma a magyar és a cseh statisztikák szerint az alábbiak szerint alakult:

50 A magyar statisztikai adatok szerint a német lakosság száma a háború előtt az 1880-1910 közötti években 1531-ről 33 694-re növekedett. A cseh statisztika 1921-ben jelentős létszámcsökkenést mutat (7 668 fő, a lakosság 3,1%-a). Felvetődik a kérdés: honnan származik a különbség. Feltehetően arról van szó, hogy a magyar statisztika a nemzetiséget a nyelv szerint határozta meg, így a németek összeírásába kerültek be az e nyelvet beszélő zsidók is. A cseh statisztika a nemzetiséget vallási hovatartozás alapján határozta meg. Ezt véve alapul megállapítható, hogy a XVIII-XIX, században Kárpátalján a német telepesek száma nem haladta meg a néhány tízezer főt. Arányuk a városokban az ukrán lakosság kilencszeres növekedését követően egyharmadra csökkent, de mindezek ellenére mind az igazgatásban, mind a gazdasági életben jelentős szerepet játszottak.

51 * * * Az őshazától elszakadva, kis etnikai szigetecskét alkotva a német telepesek igyekeztek megőrizni ősi szokásaikat, de közülük többen (főként a távoli kis falvakban élők) elszigetelődtek, "vértelenné" váltak. Őshazájukból magukkal hozták a termelési ismereteket, az életvitelt, életmódot és mindezt közvetítették a befogadó település lakosai felé. Ezáltal hozzájárultak Kárpátalja fejlődéséhez. Jegyzetek 1. Isztorija gorodov i szjol Ukrajinszkoj SZSZR. Zakarpatszkaja oblaszty. Kijev, 1982. (A továbbiakban: Isztorija gorodov... ) 121-122. p. 2. Karpaten-Ruthenien Rückschsau Geschichte und Geschichten aus 200 Jahren. Zusammengestelt und bearbeitet von Anton Müller. Regierungsinspektor. Manuskript. Ludwigsburg, 1954. (A továbbiakban: KRR) 263. p. 3. Naukovi zapiszki Uzshorodszkoho derzsavnoho universzitetu. 1957. 80. köt. 203-204. p. 4. KRR, 165. p.