Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

Ezek az intézkedések bár nem tudták véglegesen megakadályozni a németek bevándorlását, mértékét azonban csökkentették. Azonban még a XVIII. század végén is szívesen fogadták az erdő- és fagazdálkodáshoz értő németeket. Munkács környékének északi részén ugyanis nagy fenyves-, déli részén pedig bükkerdők terültek el. Ezek kitermelésére, gondozására Frankföldről és 1880. év 1890. év 1900. év 1910. év 1921. év 1930. év Németek összlétszáma 15 231 27 956 27 064 33 694 7 668 10 257 Más nemzetiségi csoportokhoz viszonyított aránya 10,2% 15,5% 13,1% 14,1% 3,1% 3,5% Würzburgból képzett famunkásokat, vadászokat hívtak, akik a Schönbornok szeptemberi vadászatain is segédkeztek. Schönborn Ervin Frigyes 1889-ben Munkácstól nem messze építtette fel vadászvárát, Beregvárat.

40 A faipari cikkek szükségleteinek növekedését nagyban elősegítette a vasútépítés: 1872-ben épült a vasút Munkácson, ezt 1887-ben meghosszabbították a magyar határig.

41 A XVIII. század II. felében több megye falvainak lakossága hagyta ott a rosszul termő földet és szegődött el erdőgazdasági munkára: favágásra, válogatásra, furészelésre, gallyazásra, szekerek, szánkók, járomhoz valók, hordók, kádak készítésére. A Rahón és Kőrösmezőn (Jaszinya) kitermelt fát pedig hajóépítéshez készítették elő.

42 Kisebb-nagyobb német települések jöttek létre Szolyván és Ungváron is. Szolyván és a munkácsi körzet olyan falvaiban, mint Puznyákfalva (Puznyakovo), Szidorfalva (Hrabove), Kékesfüred (Szinyák) Galíciából származó németek telepedtek le. A XIX. században a telepesek többsége erdőgazdaságban dolgozott. A Kőrösmezőt (Jaszinya) környező falvak lakosai közül 300-400 volt favágó.

43 A faúsztatók száma a XVIII. század utolsó harmadában rendkívül magas volt. Az öt koronavárosban 244 fő foglalkozott ilyen tevékenységgel: Visken 53, Dolhán 31, Szigeten 60, Técsőn 33, Huszton 97,

44 Az erdőgazdaság és a fakitermelés megélénkülése problémákat is vetett fel. Elsőként a fakitermelés és úsztatás időszakának pontos és helyes meghatározását. Az esős évszakokban ugyanis a folyók megduzzadtak és kiáradtak, száraz évszakokban pedig kiszáradtak. így csak 3-4 megfelelő alkalom kínálkozott a faszállításhoz. A másik probléma az erdők újratelepítésének biztosítása volt. A legnagyobb szakismerettel e téren a felső-ausztriaiak rendelkeztek. Innen telepített erdészeket és erdőmunkásokat a máramarosi főispán is a XVIII.