Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története

Az 1815-ben kiállított bárói diploma teljes szövege ezidáig még nem került publikálásra. Mindössze két, nyomtatásban is megjelent részletéről tudok.

84 A témát lezárva szeretnék megemlékezni Simonyi óbester címeréről, amelyet még 1804-ben, az első bárói diplomában adományozott a vitézvári báró Simonyi családnak az uralkodó. A címer pontos heraldikai leírása a következő: "Vágottpajzs. Fent vörös mezőben páncélos vitéz, fején vörös tollas nyílt sisakkal, jobbjában arany markolatú kivont kardot, baljában vérző levágott török fejet hajánál fogva tart. Lent arany mezőben ágaskodó vörös oroszlán. Sisakdísz: fekete sas. Takaró: arany-vörös. Pajzstartók: két páncélos vitéz, fejükön vörös tollas nyílt sisakkal, hegyes pajzzsal és derekukra övezett arany markolatú karddal. "V A címerben szereplő oroszlán a nemesi heraldika talán leggyakrabban használt címerképe, általában a hősiesség és bátorság szimbóluma. A levágott török fejet tartó vitéz pedig a magyar heraldikában gyakorta előforduló motívum, a címerszerző egykori győzelmének, győzelmeinek jelképe.

86 Nem véletlen tehát, hogy e két ábra szerepelt Simonyi óbester címerében. A családalapítás 1815-ben — a Simonyi család magyar bárósításának évében — véget értek az egész Európát hosszú évekre csatatérré változtató napóleoni háborúk. A francia császár bukásával a Habsburg Birodalom területén ismét békés évtizedek köszöntöttek be. A háború befejeztével azonban véget ért az az időszak is, amelyben egy katona bizonyítani tudta rátermetségét, a hadi pályához való tehetségét. Az unalmas garnizoni élet pedig nemigen tette lehetővé, hogy valaki kitüntethesse magát, és a "csillagok" sem hullottak olyan könnyen. Simonyi katonai pályafutásának az 1800. évben megszakított ismertetését itt szeretném folytatni. Az osztrák bárói cím elnyerése után nem sokkal, 1804. szeptember 21-én másodkapitánynak nevezték ki a 6. számú huszárezredben. Egy évvel később, 1805. szeptember 1-én pedig ugyanott első kapitány lett. 1809. július 1-én — már mint őrnagyot — helyezték át a 4. számú Hessen-Hornburg huszárezredhez. Ennél az ezrednél nyerte el 1813. szeptember 11-én az alezredesi és a következő hónapban, október 24-én az ezredesi — azaz óbesteri — rangfokozatot és egyben ő lett a Hessen-Homburgok parancsnoka is.

87 Az 1815. évtől kezdve azonban Simonyi óbester élete is gyökeresen megváltozott. A vakmerő hadi vállalkozások — amelyek szinte egész addigi életének lételemei voltak — helyett most a sivár laktanyai szolgálat jutott osztályrészéül. Az a vágya, hogy elérje a tábornoki rendfokozatot, sem teljesülhetett már soha többé.