Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

László Géza: A Nyíregyháza–Sóstógyógyfürdői hadifogoly fogadóállomás története (1950)

Nyíregyháza lakosainak reagálása a hadifogoly fogadóállomás működésére Egyes nyíregyházi lakosok Sóstógyógyfürdőn a mai Blaha Lujza sétány körüli erdős-bokros részen megbújva figyelték az eseményeket. Ruhájuk alapján előbb orosz nemzetiségűeknek hitték honfitársainkat. A foglyok Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőre való érkezésének hírére a hozzátartozók a Krúdy Szálló környékén keresték a találkozást szeretteikkel. Az első szállítmányok idején, különösen a korán reggel próbálkozók közül néhány embernek sikerülhetett a találkozó. Később az ÁVH-s katonák a Krúdy Szállónál lévő kisvasút, illetve villa­mosmegálló helynél már le sem engedték szállni azokat, akik nem Sóstógyógy­fürdőn laktak. Kéri Kornél gépkocsivezető, mikor a hadifoglyok között felismerte régi ismerősét, dr. Várady Endrét, még Szilvási orvos előtt, titokban közölte ezt annak családjával. így történhetett meg, hogy annak lányai, Várady Márta és testvére már korán reggel a hadifogoly fogadóállomás környékén nézelődött. Ők szeren­csések voltak, mert az ÁVH-s tiszt jóvoltából találkozhattak édesapjukkal. Körül­belül húsz méterre voltak egymástól, ahol középen az ÁVH-sok őrlánca állt, és egy katona továbbította közöttük az üzenetet, illetve az édesapjuknak szánt cso­koládét. Mások csak a reggeli sorakozónál, illetve az elszállítás előtti gyülekező­nél pillanthatták meg távolról szeretteiket, mint Bugarin-Horváth Pál a feleségét. Utószó Az érintettek mindennapi megaláztatása a hadifogolytáborokból való sza­badulás után sem szűnt meg. Egyeseket rendőri felügyelet alá helyezéssel kitiltot­tak Budapestről és több vidéki városból. Rövid időn belüli munkavállalásra köte­lezték őket. Az állandó lakóhelyről való eltiltás álláskeresésüket is jelentősen megnehezítette. Legfeljebb csak munkásszállásokon húzhatták meg magukat. Egyetemi végzettséggel, két-három idegen nyelv ismeretével is gyakran 15-20 helyen megfordultak míg alkalmazták őket. Éveken keresztül állandó éjszakai műszakban, a legnehezebb körülmények között dolgoztak. Egy részük még ilyen lehetőséget sem kapott, mert mikor meghallották, honnan szabadultak, nem volt számukra hely. Munkaviszonyuk hiánya miatt a rendőrség viszont állandóan zak­latta őket. Volt közöttük aki nem bírta tovább ezeket az igazságtalanságokat és vé­get vetett életének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom