Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
László Géza: A Nyíregyháza–Sóstógyógyfürdői hadifogoly fogadóállomás története (1950)
zsákokkal ellátott emeletes fapriccseken kaptak elhelyezést. Laktanyát és lőszerraktárat építettek a szovjet katonák részére. Konyhájuk nem volt, ezért az ételt a szomszédos táborból kapták, ahol szovjet repülőtér készült. Mivel 1951 szeptember végére befejezték a laktanyák és lőszerraktárak építését, október 6-án Kazincbarcikára irányították őket. 75 Kazincbarcikán Az emberek egy részét 1951 október elején a Toloncházból Kazincbarcikára szállították a Borsodi Vegyikombinát építkezésének segítésére. 76 Ezekhez még körülbelül négy-ötszáz fő érkezett 1951 október 6-án a kecskeméti orosz laktanya építéséről. Az itteni munkatábor létszáma ezer és ezerkétszáz fő között mozgott. Ebből körülbelül kétszázötven-háromszáz magyarországi német, kétszázötven honvédtiszt, százötven-kétszáz csendőr és rendőr tiszthelyettes, tisztes és közkatona volt. A többiek összetétele nagyon vegyes, a társadalom szinte minden rétegét képviselték. Összefoglalva: körülbelül 35 %-át tartalékos honvédtisztek (pap, tanár, tanító, orvos, mérnök, gazdász, egyetemi hallgató) tették ki, míg 65 %-a a honvédség, a csendőrség és a rendőrség hivatásos törzstiszti és legénységi tagjaiból tevődött össze. A tábor foglyainak rendfokozat szerinti megoszlása honvédtől ezredesig terjedt. Életkorukat tekintve pedig harminc-hetven évesek voltak. A könyörtelen bánásmód, baleset és az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás következtében körülbelül húsz-huszonöt ember elhunyt, illetve nyomtalanul eltűnt. Mintegy nyolc-tíz személy pedig 1953-ban súlyos testi sérüléssel, bénán hagyta el a tábort. 77 Néhány embert innen 1953 nyarán átszállítottak Tiszalökre. 78 A Kazincbarcikán maradtak 1953 őszén szabadultak, szeptember 13-án az utolsó hadifogoly is távozott a táborból. Elengedésük előtt körülbelül negyven-ötven főt rendőri felügyelet alá helyeztek és megtiltották, hogy bármely "szocialista város"ban, vagy Budapesten állandó lakosként letelepedjenek. 79 Nem mehetett viszont még haza az a körülbelül huszonöt ember, akiket ekkor egy újabb munkatáborba, a Tokod melletti Csolnok szénbányájába vittek. Ők innen csak 1955 végén szabadultak, például a nyíregyházi Bugarin-Horváth Pál. 80 A Kazincbarcikán elhunytak közül csak az alábbi emberek nevét ismerjük: 8 ! 1. Dávid Mihály, a 3. számú szerelvénnyel, 1950. dec. 3-án érkezett NyíregyházaSóstógyógyfürdőre, 2. Galassy Gyula, a 3. számú szerelvénnyel, 1950. dec. 3-án érkezett Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőre, 3. Hartay Rezső, az 1. számú szerelvénnyel, 1950. nov. 28-án érkezett Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőre,
