Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Pavlenko, Georgij Vasziljevics: A németek letelepedése Kárpátalján a XVIII–XIX. században

sorban bérház céljaira jövedelemtermelő üzlethelyiségekkel, részben egyházi alkalmazottak szolgálati lakásául is. Ez máig az egyik legkényelmesebb lakásokat magába foglaló impozáns épülete a városnak. Közismert, hogy Nyíregyháza fejlődésének történelmi sarkköve az 1824ben befejezett örökváltság: a város sikeres önfelszabadító összefogása az addigi földesúri szolgáltatások, kötelezettségek megszüntetésére - pénzbeli kielégítéssel. Már 1914-ben, a 90. évfordulón javasolta a képviselőtestületnek Imre János, hogy 10 év múlva érdemes lenne nagyobbszabású centenáris ünnepségeket rendezni. Ennek megfelelően 1923-ban már megindultak az előkészítő munkák, majd amikor ezeket már távolabbról nézve is jelentőseknek látták, az Országos Faluszövetség is vállalt nem kicsiny közreműködő részt a szervezésben és a lebonyolításban. Maga ez a Szövetség a háború végén szerveződött: Széchenyi szellemében igyekezett előmozdítani a városok és falvak egymást támogató életét, az egymásra utaltságot együttműködéssé fejlesztő alkalmakban, pl. kiállítások, vásárok formájában. Maguk a centenáris ümiepségek pontosan a hajdani záróesemény napjának 100. évfordulóján, 1924. szeptember 13-án kezdődtek az evangélikus templomban: a belügyminiszter, akkor éppen Nyíregyháza országgyűlési képviselőjének, Rakovszky Ivánnak a beszédével és Budapest polgármesterének üdvözlő szavaival. Párhuzamosan nyílt meg az ipari és mezőgazdasági kiállítás és vásár: ezek a templom körüli kis tereken és a két evang. iskola termeiben, udvarain láthatók. A nyolcnapos rendezvénysorozatban országos szervezetek tartottak itt gyűléseket: a polgármesterek kongresszust, lelkészek, kereskedelmi és nővédelmi egyesületek vándorgyűléseket, művészek kiállításokat, régészek, orvosok szakmai találkozókat. A mai Kertvárosban sporttelepet nyitottak meg: ezen a magyar B-válogatott labdarugói szórakoztatták a közönséget. Bencs Kálmán és fáradhatatlan munkatársai jól látták, hogy akkoriban Nyíregyháza egyáltalában nincs a megcsonkult ország figyelmének előterében: lám, itt az alkalom idehívni sok szakembert, vezető politikust, gazdasági szakembert, társadalmi tekintélyt, jöjjenek ide, nézzenek széjjel, érezzék magukat jól, s majd a továbbiakban segítsenek a fejlődésben, továbblépésben. így is lett. A következő évek állami beruházásaiban, intézménytelepítésében láthatók az eredmények: a pénzügyigazgatósági épület /ma a múzeum és a levéltár otthona/, a vasutasok bérháza, a kórház újabb, nagyobb pavilonai, az államrendőrség három utcára nyíló csinos megyei-városi székháza, a Damjanich-laktanya, stb. - A centenáriumi ünnepségek idején Bencs is cikket írt a Nyírvidékben: Nyíregyháza lelke címmel. Kiemeli, hogy az itteni lakosok lokálpatriotizmusának lényege a tolerancia, a megértés távol van tőlük minden sovén befeléfordulás, elzárkózás. A város eddig is megbecsülte, ezentúl is szívesen látja más vidékek szülötteit, ha segítenek is együtt dolgozni a város jólétéért, polgári előrehaladásáért.