Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

M. Oberländer Erzsébet: Három nyíregyházi polgármester. Adalékok a nyíregyházi Bencs család egyik ágának történetéhez

Itthon 1869. május. 27-étől 1873-ig másodtanácsos, 1873-tól már első ta­nácsos 1890-ig. Időközben egy évig városi főkapitány. 1890-ben Krasznay Gábor /1821-1890/ után Bencset választják polgármesterré. 1901-ig viseli ezt a tisztsé­get: akkor a 48-as függetlenségi párt helyi emberei ragaszkodtak jelöléséhez, így meg is választották: 1124 szavazatból 835 esett rá, a többin egy szabadelvű és egy pártonkívüli jelölt osztozkodott. Ennek megfelelően 32 évi városi szolgálat után, az utolsó 11 évben viselt polgármesteri állásáról lemond. A képviselőtestület az­zal búcsúzik tőle, hogy "tetemes része volt a város utolsó 30 évében elért fejlő­désben" /V.B. 181-27. 1901. nov. 15. K: 12.504/. A ciklus végén már betegeske­dett, 1905 januárjában kitér a újrajelöléstől, majd február 2-án meg is halt. Városi működésének kezdetétől a gazdasági ügyek tartoznak hozzá, egy­re bővülő hatáskörrel. Nagy hasznára vált, hogy sokfelé járt az országban, s így szerzett tapasztalatait igyekezett itthon hasznosítani. A gazdák lovainak nemesí­tése, minőségének javítása egyik nagy eredménye, - már a 80-as években. - Ami­kor megszűnt az előfogati társulás működése, a vasúti forgalom növekedése hát­térbe szorította a forspontos utazást, a fogatok, cugok állomáshelye felszabadult, s az ú. n. cugoskert helyén -javaslatára- népkertet alakítottak ki. 1884-ben nyitot­ták meg, a létrehozáskor botanikai ritkaságokkal is gyarapított 3-4 holdas terület így lett a városnak egy parkszerű találkozóhelye. Egy évtized alatt megnőttek a fák, árnyas-lombos lett a kert, igazi célját mégsem nyerte el. Az akkori városla­kóktól messze /!/ esett, pl. a Széchenyi utcán akkoriban a mai Bessenyei szobor­tól kifelé csak faraktárak, malmok álltak, lakóház csak a beljebb eső részén. Ott a népkert egyik végén, vasúti állomással szemben egy "polgári" vendéglő, a Szé­chenyi utcai oldalon a Víg Huszár nevű csárda: elsősorban a vasúttal érkezőknek, átszállóknak, vagy a nagylaktanya kimenős huszárainak kedvelt találkozóhelye ­a szintén kimenőt kapott szobacicákkal. Bár bekerítették, esténként kapuját be is zárták, romlását nem kerülhette el, igazi célkitűzését később sem töltötte be - má­ig sem. Még tanácsnoksága idején, már 1870-ben vetődik fel egy "melegített víz­zel" működő városi fürdő létesítésének eszméje /VB. 161-117/7/. Olykor egy-egy magánkezdeményezésről is hallhatunk: ezek városi támogatást is kapnának, de nem valósul meg semmi. Csak 1886-ban született olyan határozat, hogy készül­jön-épüljön a népkert városfelőli sarkán egy gőz- és kádfürdő "a városnak e te­kintetben hiányos egészségügyi viszonyainak javítása szempontjából, az általá­nos közvélemény hathatós követelésére" /V. B. 181/14. 1886. febr. 16./. Két hét múlva a képviselőtestületben Bencs az ügy előadója: vita után 71:1 arányban megszavazzák, hogy a beadott 3 terv közül a Barzó-Vbjtovits építészpáros javas­lata kerüljön -általuk- kivitelezésre. Október 1-én már meg is nyithatják. Az új­ság a következőkről tájékoztat: a gőzrészen hat medence áll rendelkezésre, más­más hőfokkal 19 zuhany és 27 vetkező/öltöző szobácskával. Naponta 60-90 em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom