Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás
egymástól a hivatalnokosztály, melynek ő is tagja és a földbirtokos osztály. Ezzel kapcsolatos megfogalmazásaiból kiérzik az utóbbiak viselkedését illető rosszalló véleménye. Erre az összevetésre a két csoport egymásétól mindinkább elütő életmódja kapcsán kerít sort. "Az egész birtokos osztály Pesten dőzsöl, mintha vesztét érezné". Máshol: "Szeretnek (a birtokosok - Gy. G.) mulatni, mert szerintük újra háború lesz, tehát a mának kell élni". Végül: "Lassanként tönkre fognak menni a földbirtokosok is, akik az utóbbi évek szerencsés konjunktúráit nagy részben arra használták fel, hogy régi gentri szokás szerint, Pesten könnyelműen mulatoztak, ahelyett, hogy bőséges jövedelmüket hasznosan befektették volna". 18 Az idézett, úgyszólván polgári értékeket sejtető, dzsentrit kárhoztató megjegyzések azonban felfoghatók a dzsentriként élés lehetőségétől végképpen megfosztott köztisztviselő lamentációjaként is. Különösen, ha következő megjegyzéseivel vetjük őket egybe. A "tisztviselő, még ha földet ad is el, könnyelműen ne tékozoljon ebben a szomorú világban". Máshol: "Annál nagyobb nyomorban van a tisztviselői osztály". 19 De nézzük tovább. A húszas évek elején a felgyorsult infláció a fix fizetésből élők gyors és sajátos alkalmazkodását követelte meg, aminek egyik lehetséges stratégiája a mohó, az eszeveszett költekezés. Nem kivétel ez alól Olchváry sem, így előáll az a paradox helyzet, hogy amit másoknál oktalan viselkedésként kárhoztat, ha azt maga is követi, a helyzet szülte racionális magatartásként tudatosítja. Ami másoknál könnyelmű dzsentris életmód, az magára vonatkoztatva ésszerű reakció a külső körülményekre. 1923-ból és a rákövetkező évből származnak az alábbi naplóbejegyzések: vettem egyet és mást, "mert nem jó a pénzt tartogatni, még ha kevés is van". Máshol: "Szóval minden pénzemet elköltöttem, mert újabb drágaságra van kilátás". Végül: "szóval igyekeztem a sok rossz pénztől megszabadulni". 20 Olchváry Pál olykor pazarló vásárlásai még Debrecenben élő főügyész testvérének is szemet szúrnak, amint azt a következő bejegyzés tanúsítja: "Zoltán meg is jegyezte, hogy sokat vásárolgatok, de - teszi hozzá védekezésül - szükségem volt mindenre." 21 Vásárlásainak méreteit joggal irracionálisnak minősíthető jellegét mi sem bizonyíthatja ékesebben, mint annak felsorolása, hogy egyetlen évben (1924 során) mennyi ruhát vett magának a közel 60 éves, elvált, falun élő férfi: varratott magának hat öltönyt, vett továbbá két felöltőt, 12 pár harisnyát (zoknit), öt inget, hat nyakkendőt, három hálóinget, három fejfedőt (kalapot), hat zsebkendőt és kétkét pár cipőt s kesztyűt. A lista egy nagyvárosi dendinek is a becsületére vált volna. Ebből a példából is jól látható, korántsem egyértelmű, hogy a tüntető fogyasztás, a hedonizmus elintézhető-e mint a dzsentri életmód kétségtelen megnyilvánulása, vagy netán másfajta, egyenesen racionális mozgatórugók eredménye (az infláció által kiváltott merő pragmatizmus). S ebben az esetben az már in-