Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Konczné Nagy Zsuzsanna: A polgári lakosság elhurcolása a Dadai Felső járásból 1945 januárjában

szállításra! Holnapra ígérte a kapitány a balsai látogatást, így nemigen tudok bemenni az irodába". A Tímáron és Vencsellőn történt eseményeknek hamar híre ment a járás többi településén is. A munkaképes korú lakosság igyekezett elmenekülni, elszökni az orosz katonák elől. Az ártéri erdőkben, elhagyott tanyákon kerestek menedéket abban reménykedve, hogy az idő múlásával a fogolyszedési kedv is csökken majd. A bujdosás olyan méreteket öltött, hogy egy-egy faluban alig maradt munkaképes korú lakos. A balsai vezetőjegyző január 30-án arról értesíti a főszolgabírót, hogy a "községeiből" (Szabolcs is hozzátartozott) a német nevűek és azok hozzátartozói valamint a fiatalabb korosztály egy része is ismeretlen helyre távoztak. "Tekintettel arra, hogy ez a körülmény az esetleges összeszedésekor kétségbeejtő helyzetet fog előidézni - írja a vezetőjegyző - kérek valami útbaigazítást, mert a családtagok nem akarják megmondani, hogy a hozzátartozók hová költöztek." Végül is a balsaiak megmenekültek az összeszedéstől, de nem azért mert elszöktek otthonukból, hanem azért mert az oroszok a járás nyolc községéből már január 26-án összeszedték azt a fogolylétszámot - megközelítőleg 1000 embert ami valószínűleg felsőbb utasításra feladatuk volt. A legtöbb embert, több mint négyszázat, Vencsellőről vitték el. Az itteni orosz főhadnagy január 26-án elrendelte, hogy a lakosság férfi tagjait 16-45 év között, a nőket 16-40 év között két órán belül írják össze. Ha egyetlen ember is kimarad - szól a parancs, a főbírót és a főjegyzőt azonnal főbe lövik. Másnap aztán gyűlést doboltatott össze azzal, hogy az összeírt emberekre, mind hadimunkásokra a vencsellői templom felépítésénél lesz szükség. Az összegyűlt népet azonban katonák fogták körül, bezárták az iskolába, majd még ugyanazon a napon útnak indították a foglyokat Szerencs felé. Aki a gyűrűbe került, ott is maradt, akkor is ha nem volt vencsellői lakos. Csak az öregeket és a gyerekeket engedték el, a munkaképes korúak mind elmentek. Más községekben az összeállított névjegyzék alapján szállították el a lakosságot. Ibrányból 27, Bújról 31, Tiszabercelről 48, Gáváról 62, Tímárról 66, Kenézlőről 41, Rakamazról 246, Vencsellőről 410 embert vittek el, összesen 931 főt. A községi jegyzők január 30-ra készítik el az elhurcoltak teljes névsorát, mivel az előzetes összeírást az oroszok magukkal vitték. A főszolgabíróhoz küldött jelentések döbbenetről, tanácstalanságról árulkodnak. A tímári jegyző a 66 név felsorolása után keserűen jegyzi meg "köztük csak egy német hangzású név van, német anyanyelvet nem beszél." Más községekben , így Rakamazon is találunk az elhurcoltak között németes hangzású neveket. Ez azonban nem az elhurcolás előre meghirdetett szempontjait igazolja, csupán azt, hogy az 1700-as évek elején a királyi kamara svábokat telepített a községbe, akik megőrizték nevüket századokkal később is.