Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

hogy ez a réteg szinte teljesen elvesztette társadalmi-egzisztenciális önállóságát és teljes létében

5 az államtól függött. Az "országló nemzettestnek" is nevezett (Concha Győző) 19. századi és 20. század eleji politikai elit valódi természetét azonban jórészt ma is homály fedi. A parlament és a kormány szociológiájára, a nagypolitika terében folyó érdekérvényesítésre figyelő kutatás addig jutott el, hogy rámutasson: a főnemesség nem töltött be döntő politikai szerepet a századforduló Magyarországán. A dualizmus idején a politikai elit két rétege közötti konfliktusokból ugyanis rendre a dzsentri került ki győztesen megszabva az országgyűlés tennivalóit és a maga bélyegét nyomva rá a politizálás stílusára is. Persze, mivel az államhivatalnoki dzsentri már nem független társadalmi tényező, mert egzisztenciájában az államtól függ, nem mint egy az állammal szembenálló társadalmi osztály vagy erő gyakorol komoly befolyást mind az államgépezetre, mind a helyi közigazgatásra. Továbbra is kérdés azonban, hogy az államgépezetbe betagozódó dzsentri mivé alakult át habitusában, életvitelében és értékrendjében hol a helye az immár a távoli múltba vesző családi hagyományaiból következő nemesi és birtokos identitásnak a dzsentri hivatalnokok önképében, helyzetérzékelésében? Erre a fogas kérdésre egyedül olyan források elemzése világíthat rá, melyekben a réteg tagjai a maguk hangján szólalnak meg, melyekből nyomon kísérhetők a társadalmi csoport reprezentáns képviselőinek prózai hétköznapjai, banális napi dolgai és lelki rezdülései. Egy-egy pusztán magánhasználatra szánt, eleve nem a nyilvánosság számára készített napló vizsgálata teremthet rá igazán alkalmat, hogy a problémát adatszerűen tárgyalhassuk. A személyes dokumentumnak erre a típusára példa a maga nemében úgyszólván páratlan, Olchváry Pál által vezetett napló, melyet Gyarmathy Zsigmond 1990-ben publikált a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai sorában.

6 A gávai járás évtizedekig hivatalban volt főszolgabírójának 1922 és 1938 között vezetett naplója mind részletbősége, mind tárgyszerűsége miatt kiválóan megfelel egy ilyen elemzés céljainak. Mielőtt belemerülnénk a napló meghatározott szempontok szerinti vizsgálatába, érdemes néhány szót szólni e forrástípus lehetséges történetírói hasznáról. A napló mint társadalomtörténeti forrás A napló mint történeti forrás új értelmet kapott a történeti antropológia megjelenésével. Az első, ma már klasszikusnak számító napló-feldolgozás az angol Alán Macfarlane éppen negyedszázada publikált könyve, arnely egy 17. századi anglikán lelkész 42 éven át kivételes részletességgel vezetett naplóját elemzi.

7 A hazai kutatások sorából kiemelkedik Mohay Tamás tavalyelőtt megjelent könyve, melyben a szerző egy 20. század első felében (polynyéken élt parasztgazda fennmaradt személyes dokumentumait dolgozta fel mintaszerűen.«