Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

2. Munkámban a korábban kiadott tiszti címtárak közül az 1875-ben, 1879-ben és az 1884-ben megjelent kötetekre támaszkodhattam. 3. Az 191 l-es gazdacímtár forrásértékéről: Puskás Júlia - Scott, Eddie - Lánc Margit: Adatbázis az 1911. évi Gazdacímtár adataiból a gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások számára. = Történelmi Szemle, 1977. 2. sz. 315-328. p. 4. Századok, 1871. 649. p. (a főispánok névsora 1871-ig), 719-722. p. (bírálat). 5. BALÁZS Magdolna: A középszintű közigazgatási apparátus személyi állományának vizsgálata a dualizmus időszakában. In. Történelmi Szemle, 1986. 1. sz. 116-124. p. Sajnos Balázs felmérésében a korszak politika- és közigazgatás-történetét csak kevéssé vette figyelembe, mikor összesen öt mintaévet választott (1873., 1875., 1879., 1891., 1900., 1911.) A kormányváltások közül számos, mely a közigazgatás személyi összetételére is jelentősen kihatott, kimaradt (pl. 1903-ban, 1905-1906-ban, illetve 1913-ban és 1917-ben). Erről: BALÁZS, 117. p. 6. Corpus Juris Hungarici (1869). Bp., 1896. 4-8. p.; CSIZMADIA, 105-106. p.; SARLÓS, 23. p. 7. Corpus Juris Hungarici (1870). Bp., 1896. 211-221. p. 8. Corpus Juris Hungarici (1870). Bp., 1896. 53. §. 9. A főispánok által osztogatott tiszteletbeli állásokkal kapcsolatban egy érdekes beregi esetről is olvashatunk. Az egyik beregi főispán saját - egyébként tehetséges - rokonát tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki, ám Gulácsy István alispán a főispáni rokon gyakorlati ténykedését megakadályozta: " ...A főispán kinevezte őt tb. szolgabíróvá, amit Gulácsy nem helyeselt, mert ő általában nem volt barátja a tiszteletbeli kinevezéseknek s ebben a kinevezésben már nepotizmust látott. Erre megtiltotta a főszolgabírónak, hogy szolgabírói ügykört adjon neki. ", KOZMA, 1938. 27. p. Annak ellenére, hogy a tiszteletbeli állásban eltöltött szolgálati idő a magasabb fizetési osztályba lépés szempontjából nem számított, valamint rendszeres javadalmazás sem járt érte (hisz legtöbbször valóságos munkavégzést nem jelentett), a tb. funkció a helyi politikai életben jelentős szerepet játszhatott, illetve előkészíthette az adott személy megválasztását a rendes vármegyei tisztújításon. A teljességhez hozzátartozik, hogy a tb. tisztviselők napidíjban azért részesülhettek. Az itt leírtak néhány eleméről: Corpus Juris Hungarici (1904). Bp., 1905. 48., 55-56. p. 10. Atörvényről részletesebben: CSIZMADIA, 119-124. p.; SARLÓS, 85-93. p.; STIPTA, 125172. p. 11. CSIZMADIA, 169-175. p. 12. CSIZMADIA, 153-160. p.; a törvény részletes értékeléséről, alkotmányjogi jelentőségéről: SARLÓS, 117-141. p.; a törvény megtalálható: Corpus Juris Hungarici (1875-1876). Bp., 1896. 320-336. p. 13. A főrendiház átszervezésekor a kormány közigazgatási politikájáról az ellenzéki Mocsáry Lajos találóan így beszélt az országgyűlésben: "A miniszterelnök ur adott a főispánoknak hatalmat arra, hogy a megye autonómiájára reá nehezedjenek, de tekintélyüket lerombolta annyira, hogy nem tartotta őket egyebeknek, mint korteseszközöknek, kiket mihelyt nem teljesítik e szolgálatot, minden hosszabb procedúra nélkül eltávolít. [...] a főispánokat mint valóságos kormányhivatalnokokat akarja szervezni. Ennek nem lehet egyéb értelme, mint az, hogy a főispánokra akarja jövőre bízni a megyék kormányzatát, minek folytán az alispán állása nullificálva lesz, megszűnik az ...,hogy a megyének legyen választott első tisztviselője. " = Országgyűlés nyomtatványai (1884-1887). Képviselőház - Napló. 4. köt. febr. 18., 236. p. 14. Corpus Juris Hungarici (1886). Bp., 1897. 367-404. p. 57. §. i. pont. 15. Atörvényről részletesebben: SARLÓS, 154-164. p. 16. A törvény miniszteri indoklása Corpus Juris Hungarici (1904). Bp., 1905. 45. p.