Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában
bölcs a távolabbi megyék szülöttei számára jóval vonzóbbnak bizonyult. Azaz egy nagy és népes megye sokkal inkább képes a saját maga választói közül képviselőt találni, egyúttal azonban történelmi múltja, politikában játszott szerepe folytán országosan is népszerűbb egy-egy itt megüresedett képviselői hely. Ezzel szemben Bereg, egy kis és távolabbi - valamint szegényebb - megye nagyobb arányban kénytelen saját régiójából választani (és nem a megyéből), viszont Szabolcshoz képest csak kevesebb embert vonz az ország más vidékeiről. Árnyaltabbá válik a kép, ha megvizsgáljuk, hogy a Bereg megye határain túl születettek (13 fő) korábbi pályájukat tekintve kötődnek-e valamiképp megválasztásuk helyszínéhez. A kapott eredmény azt mutatja, hogy további 6 személy foglalkozása révén erősebben kötődik a megyéhez, tehát a 26 képviselőből 19 élt vagy dolgozott korábban Beregben (73%). Ez az arány pedig megegyezik a beregi főispánok esetében tapasztalt értékekkel (ott az erős és a meghatározó kötődéssel rendelkezők együtt 80%-ot tettek ki). Szintén fontos lehet a korábban űzött foglalkozás elemzése abból a szempontból, hogy megtudjuk, mely pozíciókból a leggyakoribb az átjárás a képviselői tisztség felé. 27 beregi képviselő esetében volt megállapítható, hogy megválasztása előtt milyen funkciót töltött be. A pontos kategóriákba sorolást nehezíti az, hogy valaki pályája során egymás után - vagy akár párhuzamosan - többféle foglalkozást is űzhetett, ezért ilyenkor a választást közvetlenül megelőző vagy a legjellemzőbb pozíciót vettem alapul. A leggyakrabban a képviselők valamilyen a megyei közigazgatáshoz köthető funkciót töltöttek be előzetesen. Ebbe a csoportba 12 személy (a beregi honatyák egy harmada) tartozott, a tisztségek megoszlása pedig: 3 főispán, 2 alispán, 3 főjegyző, 2 aljegyző, 1 főszolgabíró és 1 szolgabíró (nem mindegyik Beregben!). Szabolcsban 27 karrierből 7 indult a megyei közigazgatás területéről, amely a képviselők kb. 26%-át jelenti. Országosan a megyei funkcionáriusok a dualista parlamenti képviselők kb. 12%-át alkották a korszak egészében 80 , amely - ha hinni lehet a statisztikának - mindkét megye esetében jelentős eltérés. További 3-4 beregi képviselő dolgozott korábban különböző minisztériumoknál (Szabolcsban csak egy ilyen embert találtam), ugyanennyi ügyvédként (kb. 11-15%; ez Szabolcsban is hasonló) és szintén 3-4 fő a jogi pálya más területein (bíró, közjegyző, tiszti ügyész stb.; Szabolcsban is), 2-3 személy pedig pénzintézeti tevékenységet folytatott (Szabolcsból erre vonatkozóan nincs adatom). Végül az életraj zgyűjtemények néhány esetben nem tüntették fel a foglalkozást (3 beregi és 7 szabolcsi képviselőnél), ezen személyek egy része feltehetően saját birtokain gazdálkodott. Ha az országos adatokkal összehasonlítjuk a kapott eredményeket, akkor megállapíthatjuk, hogy a két megye esetében az ügyvédek viszonylag kisebb arányban váltak képviselővé, hisz a képviselőház padjainak 18, más források sze-
