Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

tő, megvesztegethetetlen és következetes, de kemény és nem éppen barátságos ember képe rajzolódik ki: "...ez az alispán igen sokszor igen rideg hivatalnok, de mindenki tudja, hogy soha, semmiféle körülmények között nem bürokrata". 60 Je­lentős - részben politikai - ellentétekbe került a megye több főispánjával, ország­gyűlési képviselőjével (Patay András, Mezőssy László, Barta Ödön), több ellen­séget szerzett magának a beregi kaszinóban és az országos politikában is. Csalá­dot soha nem alapított. Szaktudását, szervezőképességét azonban mindig elis­merték. 61 Már jóval kevesebb szolgálati idővel a háta mögött, de szintén a főjegy­zői hivatalt cserélte fel az alispánira Horváth István (róla már korábban ejtettünk szót) és Péchy Tamás (vele pedig majd az 1872-es választások kapcsán foglalko­zom), közös bennük továbbá az is, hogy közigazgatási pályájuk rögtön a főjegy­zői pozícióval kezdődött. Freyseysen Gyula ellenben (al)szolgabíróból lett alispán. Karrierje nem nevezhető kifejezetten közigazgatásinak. Három évi szolgabírói működés után aktívan részt vett a szabadságharc eseményeiben (1849-ben, 27 évesen honvéd őrnagy lett), mellyel végleg kivívta megyéje megbecsülését: 1861-ben és 1867­ben alispánná választották, majd 1867 őszén Eötvös Tamás halálát követően a munkácsi választókerület tüntette ki bizalmával. Freyseysen azonban az országos politikában sem töltött el sok időt, 1877-ben bekövetkezett haláláig már csak gaz­dasági tisztségeket vállalt. Rövid ideig betöltött közigazgatási és politikai funkci­óit feltehetően személyes magatartásának és a helyi közéletben játszott szerepé­nek köszönhette. A beregi alispánok közül egyedül Guthy Ferenc nem rendelkezett semmi­féle közigazgatási múlttal. Jogi tanulmányait befejezve Debrecenben lett ügyvéd, majd a szabadságharcban százados, ezt követően beregi birtokaira vonult vissza gazdálkodni. A kiegyezés után egy évvel elvállalta Bereg megye másodalispáni tisztségét (munkája a jogi feladatok ellátása volt). Végül a megyei közigazgatás és az igazságszolgáltatás törvényi szétválasztása után nyugdíjba vonulásáig az újonnan felállított önálló beregszászi királyi törvényszék első elnöke lett (életé­nek hátralévő több mint harminc évét a közélettől visszavonultan élte le). Guthy pályája tehát alapvetően az igazságszolgáltatáshoz kötődött. A karrierutak elemzése után ugyancsak érdekes megvizsgálni a fő- és al­ispáni életrajzok további elemeit is (életkor, hivatali idő stb.), illetve azt, hogy a közigazgatás vezetői az életrajzokból kiolvasható adatok (pl. a hivatali pálya ál­lomáshelyei, a földbirtok elhelyezkedése, születési hely, családi kapcsolatok) alapján mennyire kötődnek az általuk irányított Bereg megyéhez vagy annak a ré­giójához (azaz: Ung, Ugocsa, Máramaros, Szabolcs és Szatmár megyékhez). A rendelkezésemre álló adatok szerint a beregi főispánok átlagosan 42 éves korukban kerültek főispáni székükbe (Schönborn: 24 éves; Lónyay János:

Next

/
Oldalképek
Tartalom