Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában
Az állam és a megyék viszonyának alakulása szempontjából a következő fontos eseménysorozat, amelyről beszélnünk kell, az az 1905-1906-os vármegyei ellenállás története. Az események rövid ismertetése mind Bereg megye magatartásának bemutatása, mind pedig a kutatási nehézségek szemléltetése miatt tanulságos lehet. Az 1905 januári választások következtében a Tisza István vezette kormánypárt, a Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, így a törvények értelmében a választásokon győztes, koalícióba tömörült (volt) ellenzéki pártok alakíthattak volna kormányt. Ám az uralkodó a koalíció politikai követeléseit (pl. katonai kérdések, önálló vámterület) elfogadhatatlannak tartotta, ezért a kialakult politikai szokásjogot megsértve egy szabadelvű párti politikust, Fejérváry Gézát bízta meg a kormányalakítással. Az 1905. június 18-án megalakult "darabont kormány" törvényességét azonban sem a képviselőház, sem a főrendiház nem ismerte el. Az országgyűlés elnapolása miatt a politikai küzdelem a vármegyék szintjére helyeződött át. A megyék nagy része az újoncozás megakadályozásával, az állami adók be nem szedésével és a kormány rendeleteinek végre nem hajtásával tiltakozott a törvénysértő állapotok ellen (a 63 magyarországi megyéből 46 valamilyen formában részt vett a megyei ellenállásban). A Fejérváry-kormány az engedetlen tisztviselők felfüggesztésével és elmozdításával, a karhatalom bevetésével, valamint több megyében a tisztviselői illetmények megvonásával válaszolt. A kormánynak egyes esetekben sikerült királyi biztost, kormánybiztost vagy új fő- és alispánokat is kineveznie a megyék élére. A válság az uralkodó és a koalíciós pártok megegyezése, illetve a Wekerle-kormány 1906 áprilisi kinevezése után hamarosan megoldódott. A küzdelem lezárulásával azonban sem a kormány, sem az anyagi problémákkal küzdő megye nem érezhette magát igazán győztesnek. A szakirodalom szerint a valódi győztesek azok voltak, akik az ellentéteket kihasználva, az egyik vagy a másik oldalon ekkor alapozták meg további hivatali karrierjüket (pl. Gulácsy István). 17 1905 júliusában Bereg vármegye is az ellenállás útjára lépett, bár csak mérsékelt határozatokat hozott a kormánnyal szemben (pl. az önkéntes adófizetést és az önkéntes bevonulást a hadseregbe nem akadályozta meg). Gulácsy István alispán és egy 35 tagú megyei alkotmány védő bizottság állt a tiltakozás élére. A kormány kihasználva, hogy a főispáni szék ekkor a megyében betöltetlen volt, Soós Zoltán belügyminisztériumi hivatalnokot nevezte ki főispánná. A megyei törvényhatóság azonban nem iktatta be őt funkciójába, bár az alispán végül végrehajtotta Soós rendelkezéseit (ezzel egy időben pedig tiltakozását is bejelentette). Talán ennek a taktikázó magatartásnak volt köszönhető, hogy a kormány Bereg megye esetében soha nem vonta meg az állami javadalmazást. 18 Soóst végül 1906 februárjában adósságai miatt a kormány kénytelen volt felmenteni állásából. 19
