Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában
II. 1. A dualizmus kori közigazgatás törvényi szabályozása Aközigazgatás működésében az első jelentősebb változást az 1869: IV. tc. bevezetése eredményezte. A törvény az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztásáról rendelkezett. A bírói és a végrehajtó hatalmat megyei szinten az alispáni funkció egyesítette, ezért a XVIII. századtól kezdődően e kettős feladat ellátására a közgyűlés két alispánt választott. 1869-től viszont az alispánok bírói funkciója megszűnt, így a későbbiekben a megyékben már csak egy alispán beiktatására került sor (ezzel párhuzamosan a végrehajtástól független megyei törvényszékek felállításáról is intézkedtek; pl. Guthy Ferenc). 6 Aközigazgatás szervezetének átfogó rendezésére az 1870: XLII. tc. elfogadásával nyílt lehetőség. A törvény számos egyéb probléma mellett foglalkozik a megyei tisztségviselők választásával, jogkörével és feladataival. A rendelkezés 52.§-a kimondja, hogy minden főispánt "a belügyminiszter előterjesztésére, tekintet nélkül az örökös főispánokra, a király nevez ki és mozdít el. "i Ám míg az 1498: 44. tc. szerint a főispánt az adott megye előkelői közül kellett kinevezni, addig ez a megszorítás itt már nem szerepel. Az alispán esetében az 1870-es törvény - az 1548: 70. tc.-nek megfelelően - az alispán megyei választásáról szól. Kimondja, hogy az alispáni jelöltek névsorát az ún. kijelölő választmány állítja össze, melynek tagja a főispán (elnök), valamint 3 választott és 3 főispáni küldött. (A főispán ugyan csak szavazategyenlőség esetén szavaz, vitás kérdésekben azonban végül így az ő álláspontja érvényesült.) Az alispánt mindig legalább 3 jelölt közül (ha van annyi), a megye közgyűlése általános szótöbbséggel 6 év időtartamra választotta. A főispán funkcióját viszont határozatlan ideig (visszavonásig) tölthette be, bár az örökös főispáni tisztséget a törvény megszüntette (illetve azt csupán névleges címmé változtatta, pl. Schönborn-Bucheim Ervin). Az 1870: XLII. tc. legfontosabb jellemzője a főispáni jogkör kiszélesítése, megerősítése volt. A törvény így határozta meg a főispán feladatait: "A főispán a végrehajtó hatalom képviselője; mint ilyen ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. " 8 A főispán joga volt például a megyei tisztviselők kinevezése és felfüggesztése (Ő nevezte ki a tiszteletbeli tisztviselőket is, sokszor saját rokonai köréből, akik a főispánok legszilárdabb támaszát alkották a megyében, s részben közülük került ki a tisztviselői kar utánpótlása is. A beregi főispánok közül Lónyay Sándor, Hagara Viktor és Beöthy Pál töltöttek be tiszteletbeli állásokat. 9 ). De a belügyminiszter hozzájárulásával felfüggeszthette magát az alispánt is és gondoskodhatott annak helyettesítéséről, sőt fegyelmi eljárást is kezdeményezhetett ellene (pl. Gulácsy István). így lényegében a megye összes tisztviselője függő helyzetbe került a főispántól.
