Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Galambos Sándor: Millenniumi ünnepségek a Szabolcs megyei községekben
Díszgyűlés az indítványt örömmel fogadja s elhatározza, hogy erre nézve egy hagyományozó irat 6 példányban készíttessék s a hagyományozó irat következőképpen legyen megírva: Mi, alant írottak, Buj község jelenlegi elöljárói Magyarország ezeréves fennállásának emlékére tartott díszgyűlésen a községi képviselőtestületnek 6/896. számú jegyzőkönyvi határozatából kifolyólag az alább megnevezett alapítványt tesszük: 1. Gyümölcsözés végett 5 Ft, azaz öt o.e. forintot takarékpénztárba helyezünk, melynek pontos kezelését és gyümölcsöztetését a mai naptól számított 400, azaz négyszáz évig tehát a (2296) kettőezer-kettőszázkilencvenhatodik év alant írott napjáig a község minden egymást követő főbírájának kötelességévé teszünk. 2. Nevezett időn belől, ha kívánná vagy jónak látná az utónemzedék, ezen tőkésített összeget több pénzintézetben is kezelhetik. 3. Ezen alapítvány a kettőezer-kettőszázkilencvenhatodik évben kitűzött célját elérvén, a község akkori főbírája a községi képviselőtestület határozata szerint az elhelyezett pénzintézetből vagy intézetekből vegye ki, és ugyancsak a községi képviselőtestület határozata szerint fordítsa azt a község jótékony célú szükségletére. 4. Kívánjuk, hogy minden utánunk következő községi elöljárók eskületétökkel egyidejűleg ezen alapítvány pontos megőrzésére és gyümölcsöztetésére is felesküdjenek. 5. Ezen alapítólevél még öt példányban lemásolandó, az eredeti a község tűzmentes szekrényébe, négy darab a község négy egyházának ládájába, egy darab pedig a megyei levéltárba helyezendő el. III. tárgy. Megyei díszgyűlésre tagok megválasztása. Megyei díszgyűlésre tagokul a községi elöljáróság és a képviselőtestületi tagok választattak meg. Kelt mint elöl. Ezen határozatok közben nagytiszteletű Andrássy Kálmán alkalmi szónoklatot tartott, melyre határozatul kimondatik, hogy az jegyzőkönyvileg megörökíttessék, s a következő: Tisztelt Közgyűlés! E mai napon Kárpátoktól le az Adriáig hozsannáktól reszket a lég is. E mi hazafias érzésünk cseppjei is helyet találnak a honszerelem hullámzó tengerében. Mi is része vagyunk a nemzetnek, s részt kérünk öröméből — amint kivettük részünket sötét napjaiból. Templomból jöttünk, a hála szent tüzét gyújtottuk meg szívünk oltárán, hogy az isteni gondviselés eljuttatott e mai napra. Mert igaz az, hogy Isten csodájaként él a magyar nemzet. Emlékezünk és a jövőbe nézünk. Keressük az okot, amelyen szeretett bennünket a magyarok Istene, s átvezetett a