Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Galambos Sándor: Millenniumi ünnepségek a Szabolcs megyei községekben

Nagykálló város rövid története Nagykálló városának is, mint még igen sok városnak és községnek eredetét és keletkezésének körülményeit, ez ideig sűrű homály fedi. A városi levéltárban levő régi adatok és periratok szerint a tatárpusztítás előtt Buzna-Dada vagy: Buzen-Dada község létezett volna itt, melyet a tatárok 1241-42. évben valószínűleg elpusztítottak, mint Bereg, Ung és Szabolcs vármegye sok más községét is. Hihetőleg ezután IV. Béla, e második honalapítónak nevezett király uralkodása idején épülhetettt Kalló. Az is bizonyos, hogy a XIII. században létezett városok között még nem szerepelt. Kallóról és birtokviszonyairól a legrégibb adatokat Leleszen (Zemplén vármegye) a leleszi Convent iratai és okmányai közt találunk. Nevezetesen 1378. évből, hol a Kállay és Ibrányi család maradékai egy Kallóhoz tartozó halastó felett perlekedtek. Ugyancsak a leleszi Conventnél van 1386-ból egy adat a kallói szállásokon elkövetett erőszakoskodás felől; tehát szinte peres adat. Vannak még ott adatok 1414, 1425, 1434. évből. Egy 1413-ban kelt vizsgálati parancs, szinte a leleszi levéltárban, igazolja, hogy 1413-ban Kálióban már országos és heti vásárok tartattak. Majd a mohácsi vész után (1526) a törökök ellen való védekezés szempontjából Kalló és vára az 1574. évi V. törvénycikk által végvárrá, lakossága várőrséggé minősíttetett. Ezen idő táján várkapitányai voltak: Reuber János és Prépostvári Bálint. Végvár maradt Kalló 1711-ig, a szatmári békekötésig, s lakosai annak megfelelő jogokat élveztek. Utolsó kapitánya volt Eckstein János. Vára pedig ugyanekkor 1709- és 1711-ben lerontatott. Ettől kezdve Kalló a vármegye kötelékébe tartozott; sőt itt építtetett a jelenkorban is még fennálló vármegyeháza is, mely most országos tébolyda gyanánt használtatik, 1740-1769-ig, tehát 30 év alatt, majd a megyei székhely is Kisvárdáról 1780-ban Nagykállóba tétetett át, s székhely maradt Kalló 1872-, illetőleg 1876-ig, mikor is előbb a törvényszék, utóbb a megyei székhely is Nagykállóból Nyíregyházára tétetett át. Ezek mellett Nagykálióban az akkori idők- és viszonyokhoz képest elég virágzó ipar és kereskedelem fejlődött ki az akkori céhrendszer alapján; nevezetesen voltak: csiszár, kovács, lakatgyártó, szabó, csizmadia, szűcs és varga céhek, melyeknek kiváltságlevelei az 1616. és 1654. év közötti időben keltek, mikor is a bátori, a nyíregyházi, nagykállói s több vidékbeli iparosok mind a nagykállói céhekhez tartoztak; sőt 1666-1852-ig volt salétromgyára is, amint mindezek bőven meg vannak írva a Görömbei Péter helybeli evang. reform, egyház lelkész által az 1882. évben írt és Sárospatakon kinyomatott "Nagykállói ev. ref. egyház története" című műben bővebben és részletesebben.