Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

nincsenek adataink.) A Hon című napilap azonban - vagy éppen ezért - elragadtatással kiált fel: "Éljenek a nyíregyházi lelkes honleányok!"

74 Lónyay - hála a pozsonyi választóknak - nem maradt mandátum nélkül,

75 mégis a nyíregyházi fiaskó, és az a felháborodás, amit a kormánypárt erőszakos választási fellépése keltett, hozzájárult a Deák-párt megbomlásához és ahhoz, hogy 1872-ben miniszterelnökségéről lemondott. Az ellenzék sem örülhetett azonban felhőtlenül helyi győzelmének. Abból a hat megyei kerületből, ahol több képviselőjelölt indult, tehát ténylegesen szavazásra került a sor, csupán két kerületben tudott felmutatni 60% fölötti választási győzelmet; országos viszonylatban pedig egyértelműen kudarcot vallott. Mindez éppúgy előrevetítette a baloldal egy része számára a közjogi ellenzékiség feladásának, a Deák-párttal való összefogásnak a szükségességét, mint a megyében a következő, 1875-ös választáson először (és utoljára) elszenvedett választási vereségét. Mégis, a megyei politikai elit 1872-ben a központi irányítástól viszonylag függetlenül szervezte és bonyolította le a választásokat, s ezzel hosszú időre emlékezetes példáját adta a tekintélyekkel dacoló, ellenzéki politika lehetőségeinek. A maga eszközeivel a liberális politika jegyében akart, és tudott is élni. A titkos választás bevezetésével messze az európai átlag fölé emelkedett, bár törekvései, akarva-akaratlanul nem egyszer kudarcot vallottak. A törvények, választmányi határozatok demokratikus politikai elvei csak lassan váltak, lassan formálódhattak a közösség életének részévé, megtartó erejévé.