Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

évi XLIV. tc. 429.§-át tartotta irányadónak, s így az ingatlanok értékét az ingatlan után fizetett adó százszorosával tette egyenlővé. 300 ezüst Ft értékű föld esetében a földadó 5 Ft-ot tett ki.

38 Ez az eljárás megfelelt a kormány új választójogi törvényjavaslatában megfogalmazott elveknek.

39 A vármegyei választmány az ingatlan értékének megállapítását a küldöttségekre bízta. A küldöttségek határozták meg a helyi elöljárók segítségével az 1/4 telek nagyságát is. Ennek vármegyei átlaga 11 hold volt és a 6-tól 15 holdig terjedő országos arány középértékének felelt meg.

40 A megtelepedett kézművesek, kereskedők, gyárosok kategóriájával kapcsolatban is pontosította a törvény szövegét a nyíregyházi Központi Választmány. E szerint megtelepedett gyárosnak, kereskedőnek, iparosnak számították azokat, akiket "lakosként felvettek és akik a kórház részére eső telepítési díjat le is fizették", gyár vagy kereskedelmi telep tulajdonosai voltak, iparosként pedig egy segéddel rendelkeztek. Egy segéddel dolgozó iparosnak tekintették azt, akinek - az 1868: évi XXVI. tc. 6.§-a és az ezzel kapcsolatos 1869. évi belügyminisztériumi utasítások értelmében - segédjét a személyes kereseti adóba bejegyezték, vagy legalább 100 Ft évi jövedelem után fizetett adót.

41 Ez a rendelkezés lényegében ismét megfelelt a kormány törvényjavaslatának és az 1874-ben elfogadott választójogi novellának, amely 105 Ft évi jövedelem utáni államadóhoz köti a jogosultságot.

42 A megyei választmány ebben az esetben is az összeíró küldöttségek tagjaira bízta a feltételek vizsgálatát, akik általában megelégedtek azzal, ha - a helybeli elöljárók nyújtotta információ szerint - az iparos huzamosabb ideig egy segéddel dolgozott. Ennek adózási hátterét és kritériumait nem firtatták. A jogbővítés lehetőségét nyújtotta a megyei kerületekben a saját földbirtokból vagy tőkéből eredő "100 ezüst forint évenkénti állandó és biztos jövedelem" megállapítása is. Ebbe a kategóriába kerülhettek pl. a kisvárdai kerületben azok, akik évi 6 Ft adót fizettek, vagy (házukkal és a kerttel együtt) 4 hold föld birtokosai voltak!

43 Értelmiségi foglalkozás révén a megyében, a városban (ahogy az ország egészében) jövedelmükre való tekintet nélkül választójogosultak lettek a lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és tanítók. Összességében tehát elmondható, hogy Nyíregyháza és a vármegyei kerületek meglehetősen ellentétes gyakorlatot követtek a választójogosultság kritériumainak meghatározásakor. A nyíregyházi választmány több ponton az országgyűlési többség által támogatott, de az ellenzék obstrukciója következtében törvényerőre nem emelkedett 1872-es választójogi törvényjavaslat szellemében értelmezte az 1848. évi V. tc-et. Ez az eljárás Tóth Vilmos belügyminiszter hallgatólagos beleegyezésével találkozott. Dodonai utasítása szerint a reklamációk, felszólamlások tárgyalásánál a városnak az 1848: évi V. tc. pontjait kellett szem előtt tartania.

44 (A kulcskérdés a "hogyan" lett volna, erről azonban az utasítás nem