Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Major Zoltán László: Néhány vonás a művelődéstörténész Balogh István arcképéhez

népnevelésről és a mezőgazdasági szakoktatási elképzelésekről. Elemzésében helyet kap az olvasószobák és községi könyvtárak felállításának terve. A csönd, az elmélyedés éveinek látja a Bach-korszak kezdetét a szakirodalom. Ekkortájt hosszú időre rögzül a nemesi mentalitás vidékies-patriarchális agrárszínezete. A hatvanas évek végére azonban sok területen már szembetűnő a változás — írja Balogh István. Erősödik a spontán művelődés, gazdakörök, olvasóegyletek alakulnak, kaszinók létesülnek. Terjed a sajtó, megszaporodik a ponyvairodalom, nő a könyvek és a kalendáriumok száma. Ember — és történészpróbáló feladat a korszak ambivalenciáját érzékeltetni. Egyik oldalon a XIX. század önelégült pozitivista, egyenes vonalú haladáshite, a másikon a kifejlődőben levő kapitalizmus által okozott, addig nem tapasztalt nyomorúság. Sokan tündéri idillé álmodják az omlatag viskót, a sárba fulladó utakat. Justh Zsigmond regényében "csodásan csivitelnek a madarak, mélyértelműen ragyognak a csillagok, a jégverte búzájukat is dalolva csépelik a holdvilágos estében az engedelmes-öntudatos urasági cselédek." Ugyanakkor a kialakuló kapitalizmus nyomorgatja a tömegeket, melynek fejlődési üteme éppoly gyors és élénk, mint amilyen kietlen és sivár a lelkülete. Nyíregyházán, az akkori levéltárigazgató megírja előző művének folytatását, amely önálló kötetként jelenik meg 1972-ben. Címe: "A parasztság művelődése a két világháború között." Ezt a történelmi folyamatot már saját élményeiből is alaposan ismerte. Rácz István írja a 80 éves Balogh Istvánról szóló méltató cikkében, hogy még egyetemi hallgató korában felismerte a paraszttársadalom és a néprajztudomány válságszimptómáit. Tudatosult benne az is, hogy az egységes parasztság fogalma nem létezik, mert a vagyon és a vallás erősen differenciálja. Amikor Für Lajos készített vele interjút, megemlítette, hogy a két világháború közötti Szabó Dezsőféle parasztromantikában maga is benne élt. Az egyetemi ifjúság ekkor kezdett érdeklődni a parasztkérdés és a falukutatás iránt. Neobarokk társadalom, parlamentarizmussal enyhített tekintélyuralom, félfeudális tőkés-nagybirtokos rendszer, konzervatív, fasiszta elemekkel átszőtt, politikailag zárt ellenforradalmi rendszer és más elnevezésekben bővelkedett ez a súlyos válságokkal küzdő korszak. A dogmatikus marxisták természetesen egyértelműen fasizmusnak titulálták. Egyöntetű szakirodalmi megállapítás, hogy a 30-as évek a rendszert akut válsághelyzetbe sodorták, a kulturális autokratizmus fellazult. A sokak által tisztelt történész és néprajztudós könyvének világos, fogalomtisztázó megjegyzése, hogy a parasztság életét összefogó és reá jellemző műveltség a felsőbb társadalmi osztályokétól sok részletében eltérő, sajátos, autonóm rendszer. Ez a műveltségkomplexum legnagyobb állandóságot a hiedelemvilág és a világnézet szektorában mutat. A hagyományos paraszti életforma elemzése kapcsán Illyés Gyula társadalomszemléletére is többször hivatkozik. Tudvalévőleg a nagy költő "Lélek és kenyér"