Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

választójogot biztosító 1848. évi V. tc. alapján) talán utoljára csapnak össze az el­lenfelek, és döntenek a magyar választópolgárok a kiegyezés és a dualista rend­szer mellett, vagy az ellen. A választások előestéjén, a pártok bomlási folyamata Szabolcsban is érez­tette hatását és - a megyei politikai elit baloldali beállítottságából következően ­inkább a Deák-párt kompromisszumkészségét erősítette. A Deák-párt 1872. feb­ruár 28-i Nagykálióban tartott értekezletén kinyilvánította, hogy 1872-ben (tehát egy évre) az elvi különbségek fenntartásával hajlandó a baloldallal szövetkezni. Az együttműködés csupán a helyi közigazgatás korszerűsítésére, "lehető legjobb" működésére korlátozódott volna, s nem vonatkozott országos jelentőségű politi­kai kérdésekre. 3 A képviselőjelöltek közül is a jobboldal politikusai hangsúlyozták a poli­tikai palettán bekövetkezett változások jelentőségét és egy erős, közjogi acsarko­dástól távol álló, szociális, gazdasági és vallási programot hordozó liberális párt megalapításának szükségességét. Gr. Keglevich István - 1872-ben a nyírbogdányi választókerület képvise­lőjelöltje - egy brossurát szentelt ennek a gondolatnak, kiemelve, hogy "a közjo­gi vita... mely olyannyira fenntartotta az országgyűlést reformátori működésében, végtére túlélte magát; meddősége ma már a baloldal nagy része és igen kiváló tagjai által is el van ismerve..." 4 A kiegyezési törvény szilárd alapjára építi tehát programját és liberális szellemben fogalmazza meg a törvényhozás előtt álló leg­fontosabb feladatokat: az egyház és az állam teljes szétválasztását (a Vallásügyi Minisztérium megszüntetését), a polgári házasság bevezetését, korszerű közokta­tási rendszer kiépítését az egyházak aktív közreműködésével, az egyenes adók emelését, azok igazságosabb felosztásával, az Osztrák Nemzeti Banktól függet­len magyar pénzforgalom biztosítását, a honvédelem kérdésében a technikai osz­tályok fejlesztését és felszerelését, egy tisztképző iskola alapítását, közlekedés­ügyben az addigi kamatbiztosítási redszer eltörlését és egy közlekedésügyi bizott­ság felállítását. Elképzelése szerint^ ez a bizottság határozná meg, melyek az or­szágos jelentőségű kő- és vasutak. Építésük feladata az államra hárulna, míg a vi­déki utak kiépítésének és fenntartásának terhe, az állam szellemi "talán a kezde­ményezés idejében, részben anyagi istápolása mellett", az egyes megyékre és vi­dékekre. Mit nyerhet ezzel egy közlekedési szempontból hátrányos helyzetű ré­gió? Keglevich túlzottan derűlátó véleménye szerint a kamatbiztosítási rendszer­ben valamennyi vidék egyenlő arányban járult a költségekhez, így ennek eltörlé­se önmagában is könnyebbséget jelent a vasúttal nem rendelkező vidékeknek. Végül javaslatai kiterjednek az országgyűlés munkájának felgyorsítására (nyil­vánvalóan a klotűr bevezetésével), a felsőház újjászervezésére és a választójogi reformra is. A választójog egyetlen feltételeként "a szellemi képzettséget" (az ír­ni-olvasni tudást) határozná meg. 5 Ez a megyében 17130-ról (a lakosság 6,4%-a) 28334-re (10,7%) emelte volna a választójogosultak számát, a magyarországi át­lagnak (6,7% és 10,8%) megfelelően.* Keglevich politikai elképzeléseit nehezen lehet valamely korabeli párt ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom