Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Takács Péter: Adalékok "Murokország" lakóinak életmódjához a XVIII-XIX. század fordulóján
7/8-os belső fúndusa - 709 négyszögöl - mellé 3 egész 1/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 1/4 hold kaszálót használt. Birtokában volt 1/4 résznyi szőlőnek is. A másik szolgáló Jánosi Györ gy földesurat gyarapította szolgálataival. Fodor Mihály "örökös" alattvaló 1 egész 2/4 résznyi belső fundust - 1287 négyszögöl -, 2 egész 4/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 2/4 hold rétet "usuált". Neki is volt 1/4 résznyi szőlője. A vallomástevők ekkor egybehangzóan hitet tettek amellett, hogy "a mü értünkre ezen két jobbágy mind örökös jobbágy, úgy szolgáltának". 1820-ban Dósa Dánielnek és Nagy Eleknek négy armalista nemes - Bartha Sámuel. Bartha Sándor. Tollas István . Nagy András -. két szabad székely Szász György. György Imre - és egy colonus. Jánosi Antal földesúr kolonusa - Fodor Zsigmond - tettek vallomást. Ekkorra azonban Jánosi Antal földesúrnak már 1 jobbágy és 1 zsellér szolgált. Fodor Zsigmond jobbágy 1.5 belső telken, 2 egész 3/8 katasztrális hold szántón és 5/8 kaszáló réten gazdálkodott. Darotz Zágorka zsellérnek 1/4 teleknyi belső fundus volt a használatában. Két jobbágy szolgálta ekkor Bartha Györ gy armalistát. Az egyik jobbágya Irimia Demetrius - nemesi fundúson "ült", és 3/8 katasztrális hold szántó mellé 3/8 kaszáló rétet usuált. A másik jobbágy - Soos Ferenc - fél telek belső fundus mellé 1 egész 2/8 katasztrális hold szántót és 3/8 kaszáló rétet használt. Lukafalván 1820-ban a legtöbb jobbágya a marsovásárhelyi cívis, annalista nemesnek. Bartha Györgynek volt. 5 colonus egyezkedett vele évről évre: Kaki Mihály . Sos Sámuel, Badui György. Marusán Kirilla. Székely Mihály. Az öt jobbágy összesen 5 egész 1/2 résznyi belső fundus mellé 2 egész 6/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 5/8 kaszáló rétet használt. Volt még egy jobbágya - Márk Zsigmond - Ben kő Márton armalis nemesnek/ aki 1 egész belső telek mellé hsznált 1 egész 1/8 hold szántót és 2/8 kaszáló rétet. Végül Bartha Zsigmond annalistát szolgálta még egy zselléniő - özvegy Beni Istvánné -, aki 112 résznyi belső funduson ült. íme Murokország "eljobbágyosodása", "elzselléresedése" 1785 és 1820 között. A változás - lévén szó mindösszesen néhány tucat háztartásról a három településen - elgondolkoztató. Azt nehéz lenne az adatokból kihámozni, hogy milyen mértékű elszegényesedés sújtotta Murokország lakosságát a két felmérés közötti 35 év alatt, de a jogi degradálódás ténye kézzelfogható mindhárom településen. A szolgálónépek dézsmát és nónát - egybehangzó vallomás szerint - sehol nem adtak a földesuraknak, de munkával igencsak gyarapították a földesurak jövedelmét. Lukafalván egy-két nemes 1820-ra meghonosította a fonál-adás kötelezettségét is.
