Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

nagy része fizetésképtelenné válva nem tudta teljesíteni adókötelezettségeit, nem funkcio-nált a belső piac. alig működtek a lakossági fogyasztásra épülő haszonvételek. Ellenben megnőtt a város kiadása úgy az adótörlesztés, mint a belső rend megtartása terén. A XIX. század első negyede sem volt mentes a szárazságtól, sőt 1836. szeptember 9-én még hatalmas szélvihar is végjgsepert a városon. Földrengés többször sújtotta Nyíregyházát. Legsúlyosabb következményekkel az 1829-1830-as járt. A város a károsultakat lakóházuk újjáépítésében fával segítette. Emberéletben, lakóépületekben, ingóságokban gyakran okozott kárt a tűz is. A legnagyobb tűzvész 1832-ben volt. E veszély elhárítását, csökkentését igyekeztek elemi azok a városi rendeletek, amelyek meghatározták a pipázásra használható helyeket, ösztönözték a házak cseréppel való fedését, a tűzkármentesítő felállítása mellett szorgalmazták, hogy minden portán legyenek oltáshoz szükséges eszközök, elsősorban kapitányvíz. A túlzsúfoltságot pedig utcanyitással igyekeztek megszüntetni. Külön kiadással járt a tűzre vigyázó toronyőrök fogadása, a városi fecskendő felügyeleteié alkalmazott munkájának honorálása, a tűzhöz elsőként érkező, oltani kezdő személy jutalmazása. Évente nagyobb összegű készpénzt szántak a kárt szenvedett nyíregyháziak mellett a segítséget kérő, főként természeti csapás, tűz sújtotta települések segélyezésére. (1832-ben pl. több mint másfélezer forintot.) A lakosságot pusztító járványok közül 1753-1837 között Nyíregyházán is az 1831. évi kolera szedte a legtöbb áldozatot. A város a járvány megelőzésére, terjedésének megakadályozására, az egészségügyi szolgáltatások minél magasabb szintre emelésére 1831-ben 1312 Vft-t költött. Az állatokat sújtó járványok közül a legtöbb kárt az 1835-ös marhavész okozta, amelynek során kb. 2 000 állat hullott el. A vész miatt szükségessé vált marhalevelek pedig úgy megnövelték az országos vásárok alkalmával a vásárbnák munkáját, hogy a város az eddigi két bíró mellé kénytelen volt a többiek fizetésével egyező honoráriumért harmadikat is kinevezni. Bár összegében nem jelentős, inkább gesztusértékű az a pénz, amivel Nyíregyháza saját lakosainak árváin igyekezett segíteni. 1833-ban pl. 588 , 1834-35-ben 192 Vft-t fizettek ki az árvagyerekek gondviselését felvállalóknak. (Az árvákkal kapcsolatos feladatokat közkasszából fizetett árvagyám felügyelte.) Időnként kis összegű pénzekkel támogatták a távoli egyetemeken tanuló, segélyért folyamodó nyíregyházi ifjakat is. A város rendkívüli kiadásai között szerepelnek még az állami, egyházi, városi öröm- és gyászünnepek költségei. Itt főként az ajándékok, ill. az