Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Csatáry György: A magyarországi Tiszahát történetének forrásai a beregszászi levéltárban

megfigyelhetőek ha, fellapozzuk az ügyiratok tartalmi kivonatát összefoglaló jegyzéket, az opiszt. Az új rend szerint úgy alakult, hogy a beregi főispáni fondba kerültek a megyére vonatkozó iratok túlnyomó többsége. Itt egyesültek a vármegyei jegyzőkönyvek és azon megmaradt megyei hivatalok iratainak töredékei, ami csekély terjedelmük miatt nem lettek külön fondba sorolva. Az iratok feldolgozását, orosz vagy ukrán nyelvű tartalmi kivonatokkal való ellátását folyamatosan sürgették az 1945-ben alakult Ungvári Egyetem tanárai. így a levéltár vezetése - amely ekkor közvetlenül a belügyi szervek utasításait hajtotta végre - hozott egy döntést, amelynek értelmében elsődlegesen /ez azt jelentette, hogy felületesen/ de valamennyire használhatóvá teszik a beregi fondot. Függetlenül attól, hogy az elsődleges feldolgozás /po szokrascsonnomu ciklu/ a levéltárnak hatalmas munkát jelentett és még jobban összezavarta az iratokat, a beregi főispán fonójának jelentős részét átdolgozták. Még szerencse, hogy az ily módon formált egységek nem kerültek bekötésre teljes egészében, csupán azokat az anyagokat ragasztották és kötötték be könyv formájába, amelyeket épp használtak a kutatók, mivel a szabályzat szerint csak ilyen állapotban kerülhettek az olvasók elé. A gyors átdolgozás eredményeképpen a címzések, amiből tájékozódik a kutató, az általánosságig le lettek egyszerűsítve. Az iratanyag többsége a következő tartalmi kivonatok alatt szerepelt: Levelezés a közigazgatási szervekkel különböző kérdésekben, polgárok kérvényei különböző kérdésekben, a Királyi Helytartótanács rendeletei. Ilyen formában szerepeltek a szolgabírói, alispáni és belügyminiszteri rendeletek is. Az 1867-1919 között képződött iratanyag több mint kilencezer egységbe lett beosztva/ A vizsgált beregi főispáni fond rendezéséről információt kaphatunk levéltárunk központosított nyilvántartásából, ahol egy aktába szedve találhatók állapotával és átdolgozásával kapcsolatos dokumentumok. Ezekből a bejegyzésekből kiderül, hogy még 1954 előtt - bizonyára a fond átdolgozása végett - a beregi főispán iratanyagának egy része Munkácsra került. így az ottani levéltárosok kezdtek a rendezéshez. A Munkácsra átadott iratanyag 1834-1942 közötti iratokat tartalmazta, holott az Osztrák-Magyar Monarchia megszűntével likvidálva lett a főispáni hivatal is vidékünkön. Az ide került iratok a későbbi átrendezés során lettek helyre téve. 1954 után a főispáni fond szóban forgó részét Beregszász veszi át. Az akkori levéltárosok szerint az átszállítás rohamos gyorsasággal történt, ennek következtében több iratcsomó a teherautókon zilálódott szét. A tudományos-technikai feldolgozás eredményeiről egy jóval későbbi, 1963-ban kelt jegyzőkönyv számol be/ A levéltári teendők, és részben a szakemberhiány is közrejátszott abban, hogy a főispáni fondot csak a 80-as évek végén kezdték újra átdolgozni. Ebben a munkában jómagam is részt vettem. Az 1867-1919-es évek között