Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Matkó László: Szatmár vármegye egyházi levéltári forrásai, Atya község adattára
család is , Szinnay közlése alapján 1524-ben Drágfi Jánost beiktatják Atya birtokába.* 5 Fiának Gáspárnak halála után I. Ferdinánd király a rozsályi Kunokat "cum possessionibus RosaLAtthya.." minden javaikban új adományként megerősíti.* 6 1659-ben Rozsályi Kun István férfiágon az utolsó Rozsályi Kun Atyában. Ugyanebben az évben meghal Kun István, felesége Kálnoky Kata holtáig és Kun Anna Bárczay Petemé leánya Borbála Sulyok Istvánné örökli Atyát.* 7 1662-ben az egyházközség irattárában őrzött határjáró levél szerint Lekcsei Sulyok János atyai birtokát az életét megmentő szatmári lakos Ferenczi Mihályra hagyja.** A korai reformációt bizonyítja, hogy birtokosai Rozsályi Kun, Drágfi Gáspár - mind buzgó reformátusok voltak. Drágfi Gáspárról hja Ember Pál" circuitatem luce Evangelica beavit" - a környéket az evangélium fényével boldogította.* 9 Az említett Ferenczi Mihály lesz a ref. egyház első ismert gondnoka Atyában. 90 1648-ban Balioki Szénás Mihály, aki Dobon is birtokos 97 , feleségével Kávási Katával ezüst úrvacsorai kelyhet ajándékoz az egyháznak. 1764-től 1846-ig tekintve a gondnok az itt élő nemesek közül kerül ki, a Bányai, Ferenczi, Filep, Kováts, Matkó, Nagy, Osváth, Somogyi, Surányi Nagy, Pathay, Patkós, Szinfalvy családokból. A község kuríális helység volt, amelyet a nemesek hadnagya és az esküdtek irányítottak. Az első megyegyűlést Rozsályi Kun István főispánsága idejében tartották itt /l 648-1650/. Ebben az időben nem volt állandó helye a megyegyűléseknek, így került sor Atyára is. A politikai és az egyházközség vezetősége egybeesett, identitásban volt. Az annalista nemesek közül a Pap család mindig folyamatosan szerepel 1690-től. 92 Az 1700-as összeírás szerint: "Mint hogy ezen Falusi lakosoknak az Földes Urak nem hadták eladni Marhájokat, és a Portiojukat is gyakran magok törték le érettek, marhátskájok kezek között ez iránt maradott, hasonlóképpen ezen helyis, ha ugyanis reflexió irántok nem lészen, egészen el pusztul." Az összeíró a vármegyéhez deteraúnációra továbbította a siralmas állapotban lévő atyaiak ügyét. 95 A XVIII. században az egyházközségben őrzött iratok és itt közölt regesztái alapján birtokosai a Becski, Szenyiczei, Ertsi családok, az utóbbi birtokának nagyságát a 4. számú regeszta mutatja be. Örökösei a Pap-Patai-Matkó és más több nemes család. Birtokuk elzálogosítás útján kerül a katolikus Zimány Antal, majd leánya révén a Váradi család kezébe. 1804-ben 29 armalista nemest írnak össze, és gazdasági viszonyukat mutatja 31 ökör, 10 fejős, 3 üsző, 17 ló, 17 sertés, 10 juh, 4 kecske, 85 kereszt búza, 20 kereszt zab, 66 zsák tengeri összesített adatként. 9 '' 1873-ban a kolera járvány idején 33-an haltak meg. A II. világháború végéig a következő családok haltak ki, illetve költöztek el: Balogh, Biró, Boros, Böszörményi, Egei, Ertsi, Ferenczi, Filep, Gergely, Gyarmatid, Győri, Győrfi, Hunyadi, Ilyes, Kárási, Kászonyi, Kádár, Kovács, Lukács, Matkó, Moldvai, Nagy, Osváth, Patai, Patkós, Péter, Sigmond, Soldi, Somogyi, Selyebi, Szinfalvi, Szécsi, Török, Vetsei. /Varga
