Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Nagy Ferenc: A szabolcsi diákok szerepe a forradalmi eseményekben (1956)

Nagy Ferenc A SZABOLCSI DIAKOK SZEREPE A FORRADALMI ESEMÉNYEKBEN ( 1956 ) A levéltáros számára szakmai kötelesség és egyben megtisztelő bizalom is, ha arra kérik, hogy az írott fonások elemzésével, összegzésével járuljon hozzá egy fontos történelmi esemény feltárásához. Különösen igaz ez az 1956-os forradalomra vonatkoztatva, mely időben csak karnyújtásnyira van még tőlünk, és éppen ezért érzelmek, indulatok nehezítik az események tisztázását. Politikai csatározások akadályozzák, gátolják a fon adalom és szabadságharc pontos rekonstruálását. Ugy gondolom, el kell telnie még néhány évtizednek, hogy ráébredjünk, 1956 mindnyájunké, mert azokat a vágyakat, célokat fogalmazta meg, amelyekért már a 48-as honvédek is harcoltak és amelyek ma is fontosak minden magyar számára. Magam arra vállalkozta, hogy a forradalom megyei eseményeinek, történéseinek menetében a diákság szerepét vizsgáljam. A diákságét, akiket az országnak ebben a szegletében a középfokú intézményekben tanuló ifjúság jelentett, hiszen még a legrangosabbnak számító intézmény, az Állami Tanítóképző is csak 1959-től lesz felsőfokú. Teljes egészében hiányzott tehát az egyetemi ifjúság, mely Budapesten és az ország más nagyvárosaiban a forradalmi események fontos szereplője volt. Az eseményeket október 23-tól 1957 tavaszáig követtem és a rendelkezésre álló fonások alapján esetenként egy-egy általános iskolára is kitekintettem. Elöljáróban elmondhatom, hogy a középiskolás diákság szervezett fellépésével csak a megyeszékhelyen, Nyíregyházán találkoztam. A vidéki középiskolákban és általános iskolákban a diákság spontán, érzelmi alapon történő megnyilatkozásai, megnyilvánulásai voltak a jellemzőek. Az orosz tankönyv széttépése, elégetése, a vonuló tankok megdobálása és ehhez hasonló cselekedetek, azonban ezek között is akad néhány figyelemre méltó. 1956. október 23 és 26-a között a Szabolcs-Szatmár megyei párt és állami szervek, ha önbizalmukat vesztve is de még működtek. Üdvözölték Kádár Jánost a párt új főtitkárát és a 23-i felkelést ellenforradalomnak minősítették. Abban reménykedtek, hogy a változások ezzel befejeződtek és nem kerül sor további radikalizálódásra. Igyekeztek azonban felkészülni a tömegmozgalmak, megmozdulások leszerelésére is. A megyei kiegészítő parancsnokság jelentéséből tudjuk, hogy