Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Dráviczki Sándor: A Nyíregyházi Állami Tanítóképző 1948-1959 közötti története
magyar nyelv és irodalmat, valamint a mennyiségtant/ Az elméleti alapismeretek mellett különösen a tanítás szempontjából fontos készségek fejlesztésére helyeztek nagy hangsúlyt. A tanítási órán a szabatos és gördülékeny szóbeli és írásbeli kifejezőkészség érdekében folyamatos előadást kívántak meg a felelőktől, s különös gondot fordítottak a könyvnélküliek biztos, kifejező előadására. Szövegmondó versenyeket is rendeztek. Különböző irodalmi témájú filmeket néztek meg, melyeket aztán meg is beszéltek. Az írásmódot rajzóra keretében sajátították el, s a tervezeteiket csak tanítói írással írhatták/' A matematikát tanítók gondot fordítottak órájuk tudományos megalapozására. Igyekeztek a tanulókkal megelletni, hogy a mennyiségtan a "természet nyelve, melyet ha megértenek, a való világról alkotnak reális képet"/ 6 Matematika szakkört is szerveztek, mely jótékonyan éreztette hatását. Próbálták az oktató-nevelő munka "minőségét" javítani. Ebben segített a tanulólétszámok osztályonkénti csökkenése és a különböző óratípusok alkalmazása még akkor is, ha ezek főleg csak formális változtatásokat jelentettek. Az osztályfőnökök igyekeztek a jó eredményt gondos ellenőrzéssel, jó kérdezési móddal biztosítani/ Mindezekről a forrásokból értesülhetünk. A "materialista világnézet" alakításában szerepet játszott a biológia tanítása is. Külön speciális feladatot láttak a művészi és gyakorlati tárgyak tanításában/* Mindezekkel olyan tanítókat - nevelőket akartak formálni, akik bátran helytállnak és vállalják a nevelői munkát minden nehézségek dacára. Egyre jelentősebb szerepet kapott a politechnikai képzés is, szervesen beépülve az iskola munkájába. Sajnálatos módon ezek a törekvések nem a szakképzés irányába hatottak, inkább az általános képzés jellegét bővítették. A használt tankönyvek anyaga túl maximalizált volt. A tanárok ebben redukciót szabadon nem alkalmazhattak, csak annyit amennyit a tanterv megengedett/ 9 A tanítóképzés szakmaiságának emelését dekralálva a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 43. számú törvényerejű rendelete kötelezően bevezette a tanítóképzésbe a gyakorlóévet. 5 " A tanítójelölteket elosztóbizottságok osztották be a gyakorlatra. Ezeket a bizottságokat az igazgató vezetésével kellett megalakítani.' 7 Munkájuk során a tanulókról nem csak szakmai véleményt adtak, hanem lehetőség adódott "megbízhatóságuk" vizsgálatára is. A bizottságok a tanulók jellemzésével ellátott listát a megyei tanácsok oktatási osztályára és az Oktatásügyi Minisztérium Iskolai Személyzeti Osztályára juttatták el. Ezt követően kapták meg az iskolák a tanítójelöltek irányítólapjait/ 2 A gyakorlóév alatt az intézetek tanárai 2-3 alkalommal konzultációt tartottak a tanulók számára. Ezekkel a többnapos konferenciákkal nyújtottak segítséget a képesítőre való felkészüléshez/ 5
