Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Bukovszky László: A szlovák-magyar lakosságcsere iratai a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában

Az áttelepített dél-szlovákiai magyarok számának meghatározásában legmegbízhatóbb forrásnak a Szabolcs vármegyei Földhivatal 1948. augusztus 23-án készített "Kimutatás a kitelepült szlovákok visszamaradt házingatlanainak juttatása helyzetéről" szolgálhat. A megye területén 716 visszamaradt házingatlan volt. Ebből 354 volt betelepítve 362 viszont nem. Tehát, ha a betelepített házingatlanok számát beszorozzuk az átlagos családtag számmal /=4/, akkor számuk kb. 1300 lehetett. Azonban még ezt sem tekinthetjük végleges adatnak. A polgármesteri hivatal 1950. június 1-én készült kimutatásában ugyanis olyan községekből is tartózkodtak áttelepített magyarok Nyíregyházán, melyek az általunk ismert jegyzékeken nem szerepelnek; Galántáról, Hidaskürtről, Királyrévből, Boldogfáról, Vezekényből, Kismácsédről, Szencről, Alsó- és Felsőszeliből, Nemeskajalról és végül Nemeskosótról/

7 Ezután bátran feltételezhetjük, hogy az áttelepített magyarok száma Nyíregyházán és annak környékén elére a 2 ezret. A beérkezett szerelvényekről a családokat vagy már az új lakhelyükre, vagy az átmeneti szállásra a Huszár laktanyába szállították. Azokban a községekben ill. tanyákban ahonnét a szlovák lakosság kitelepült, magyar bizalmi bizottságok alakultak. A 2-3 személyből álló bizottság tagja volt a tanyabíró, földigénylő bizottsági tag. esetleg a tanító. Feladatuk az érkező magyar családok fogadása, elhelyezése és felvilágosítása volt/

2 A szlovákiai magyarok részére a MÁK kirendeltség telephelyeket utalt ki megérkezésük után. Legjobb esetben ezek 2 szobás házak voltak 4-6 állat tartására alkalmas istállóval. A többségük ennél jóval kisebb, egy szoba konyhás, romos telepet kapott. A kiutalt házak alacsony színvonala miatt megkárosítva érezték magukat és ilyen szempontból 10 %-ig sem érezték magukat kátpótolva. Ezekután nem csoda, hogy vonakodtak elfogadni a kiutalt házakat, akik általában 2-3 szoba bútorral és 4-9 állattal érkeztek. Előfordult, hogy az áttelepített magyar a kiutalt házba berendezését helyszűke miatt nem tudta elhelyezni, illetve a bútorzatuk a szűk ajtókon nem fért be a házba/

5 A budapesti MÁK 1947. október 21-i 22. számú rendelete a lakosságcsere tárgyában létrejött egyezmény végrehajtása során felállított kormánybiztossági kirendeltségeket, a határállomási és az étkeztető állomásokat kivéve, megszűntette. A megszűnt kirendeltségek feladatait az illetékes Megyei Földhivatalok vették át.

44 A Megyei Földhivatalok adták ki az áttelepítettek részére a határozatot a földingatlan juttatásokról. Egy kimutatásból tudjuk, hogy 1947. május végén a kitelepültek után visszamaradt 4 526 kh. 1 099 öl földingatlanból a telepítésre 1 138 kh. volt felhasználva/

5 A magyar-szlovák lakosságcserét 1948. december 20-án befejezték. 1949 késő tavaszán azonban 150 család, mivel nem volt reménye, hogy csehszlovák állampolgárságot kapjanak, áttelepült Magyarországra. Többségük a pozsonyi meghatalmazott apparátusában dolgozott Pozsonytól Kassáig. így a