Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Bukovszky László: A szlovák-magyar lakosságcsere iratai a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában
November elején azonban változott a helyzet. Történt ugyanis, hogy egy környékbeli volt hivatalnoknak - Sipos Vilmosnak - sikerült Dr. Wagner Ferenctől megszereznie az áttelepítési listákat. 7 A november 9-i csendőri jelentés lényegesen eltér az előzőektől. Kiemeli, hogy a magyarok gyakrabban látogatják a kocsmákat és szórakozóhelyeket. A hónap végén a pozsonyi megbízottól azonban mindenki megkapta a "fehér lapot" és kedvét vesztve várta sorsa további alakulását. A csehszlovák kormány a lakosságcsere egyezmény V. cikkelye értelmében a járás községeiből 1 798 családot jelölt ki az áttelepítésre /Nagyfödémes 188, Vízkelet 77, Diószeg 181, Kismácsád 66, Tósnyárasd 50, Nemeskajal 66, Szene 258. Réte 68, Felsőszeli 269, Taksony 131, Nemeskosút 31, Alsószeh 230, Nagymácsád 100, Hidaskürt 83//* A pánik és a megdöbbenés a járásban akkor tört ki igazán, mikor a csehszlovák kormány november 19-én megkezdte a dél-szlovákiai magyar családok ezreinek Cseh- és Morvaországba való erőszakos kitelepítését a 88/1945 sz. általános munkakötelezettséget előíró elnöki rendelet alapján. A lakosságcsere megkezdésének időpontjáról és pontos menetéről a kétoldalú tárgyalások akkor kezdődtek el, mikor a csehszlovák kormány beszüntette a magyar családok kitelepítését Cseh- és Morvaország területére 1947. február 23-án. E napig összesen 44 129 személyt telepitettek, hurcoltak marhavagonokban a volt Szudéta-vidékre. /y A másik pont ami miatt megkezdődhettek a kétoldalú tárgyalások az a 16. vegyes bizottsági véghatározat megváltoztatása volt. A változtatás szerint az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihették. Ezekután kezdődött el a magyar-szlovák lakosságcsere 1947. április 12-én. 0 A lakosságcserét megelőzően az áttelepülők által visszahagyott vagyonról a szállítmány /transzport/ elindítása előtti 10. és 5. nap között az összeíró szervek pontos nyilvántartást végeztek. A vegyes bizottság 10. véghatározata naponta 5 kis földműves település összeírását írta elő. A valóság azonban más volt. Az összeírás lassú menete sokszor akadályozta az egyes transzportok összeállítását, majd elindítását. Egy-egy kijelölt transzport összeírása után került sor az áttelepítésre kijelölt személyek bevagonírozására. A bevagonírozást a magyar szervek irányították és végezték, akik titkos megfigyelés alatt álltak/ 7 A családok beszállítása a környező falvakból a járás négy vasútállomására eltartott néha napokig is. A szállítás menetét nagyban lassította az a tény, hogy a magyar szervek nem rendelkeztek megfelelő számú és teherbírású tehergépkocsival. A pozsonyi meghatalmazott területi szerveinek képviselői a lakosságcserét megelőzően, majd később a "népvándorlás" alatt is igyekeztek érzelmileg hatni megvigasztalni - az áttelepülőkre. Biztosították őket afelől, hogy az új hazában az elhagyott ingatlan helyett megfelelőt kapnak. Kezdetben ez megnyugtatta őket, azonban mikor az első áttelepítettek hírt adtak magukról, keserű
