Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Margócsy József: Nyíregyháza nemzet- ill. országgyűlési képviselői 1848-1944 között

ünnepély rendezését, a középületek kivilágítását tartja szükségesnek, s a másnapra már összehívott, összeülő megyei közgyűlés részvevőit is arra figyelmezteti, hogy a sorrakerülő tisztújításkor már vegyék tekintetbe a most, végre, érvény re jutott eszméket s azok képviselőit. A nyár végéig nem sokminden történt Nyíregyházán, azért szeptemberben, látva, hogy a szabolcsi önkéntesek indulása egyhamar nem válik valósággá, viszont Jellacsics nagy erőkkel át is kelt a Dráván. Benczúr újabb levelet ír, ezúttal a városi tanácshoz címezve szeptember 18-án. "Hazafiúi kötelességemnek tartom fegyvert fogni és a pesti önkéntesek közé állni, azok között szolgálni." Ehhez pedig "kilétemről és itteni viselkedésemről" bizonyítvány szükséges. így Benczúr nemzetőrként vonul a szabadságharc zászlaja alá, hamarosan főhadnagy, részt vesz a déli harcokban, Pákozdnál megsebesül. 1849 áprilisától a Védsereg szabolcsi osztályának vezénylő kapitánya, júliusban már zászlóaljparancsnok őrnagy. A zsibói fegyverletétel után menekül, emigrációjából 1851-ben tér haza, de elfogják és csak 1854-ben szabadul. A Bach-korszakot követően kiírt 1861-i választásokra két hadviselt jelöltje van a városnak. Benczúr az egyik, másikuk pedig Kovách Gergely /18211905/, aki főhadnagyként szerelt le. O is ügyvéd már ekkor, Bereg megyéből származott erre a vidékre. Viszonylag nagy szavazattöbbséggel Benczúr nyeri el a mandátumot 329:128 arányban. Az 1861 áprilisában megnyílt budai országgyűlés augusztus második felében már szétoszlott, Benczúr itthon a szűcsök ipartestületénél, a Kállayak családi ügyeiben jogtanácsos. 1862 elején súlyos beteg, június 14-én már meg is halt. Emlékét a század végéig, elsősorban a március 15-i ünnepségeken, társas vacsorákon fel-felemlegetik, olykor egy-egy iskola még a sírját is megkoszorúzza, de a mintegy hatvan évvel ezelőtti temetői felszámolások óta már nincs ilyen megemlékezés sem. 3. Bánó József /1824-1910/ eperjesi evangélikus földbirtokos, aki jogi tanulmányokat is folytatott. Igen fiatalon, 1849 tavaszán Sáros vármegye másodalispánja, aki a szabadságharc hírére önállóan szervezett csapatokat: egy gyalogos gerilla csoport vezetője, századosi rangban. Világos után birtokain gazdálkodik, majd csak 1861-ben kapcsolódik be a politikai életbe. Ekkor a sárosi Héthárs körzetében választják meg követnek az első, rövid szakaszra. mint nálunk Benczúrt. Csakhogy itteni követünk hamarosan meghalt, s az 1865. évi választások idején itthon nem akadt szabadságharcos jelölt. így kerülhetett előtérbe ez a felvidéki férfiú. Itt a Deák-párt jelöltje Riszdorfer János /l 815-1896/, városi főjegyző, aki csak 426 szavazatot kapott a függetlenségiek /48-asok/ 765 voksával szemben, így került Bánóhoz a nyíregyháziak mandátuma. A városi vezetőség "a város közönsége és hazánk törvényhozása terén az ismeretgyűjtést is előmozdítandó,