Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Galambos Sándor: A kiegyezés ellen (Böszörményi László harca eszményeiért)

szószólója volt. Következetesen, logikusan érvelt, bár nem volt illúziója a fogadtatást illetően. Az utolsó kétségbeesett kísérletek irányítójaként mindent megtett a kiegyezés meghiúsítására. Az 1865. december 10-re kihirdetett országgyűlés első ülésein Böszörményi a főispáni karnak a választásokra gyakorolt nagy befolyása ellen emelt szót, majd az ellen tiltakozott, hogy a papság "politikát hirdet" a szószékről. A közös ügyeket kidolgozó, ún. 67-es bizottságról szóló vitában kétszer tett javaslatot. Először azéit, hogy a ház a bizottság létrehozásáról csak az erdélyi képviselők megérkezése után döntsön. Másodszor pedig azt követelte, hogy a bizottság ülései nyilvánosak legyenek. "Semmi nyilvánosság az országban, sőt mondani lehet, jóformán félrevezetett nyilvánosságunk van, nincs hatósági élet, a sajtó... nem teszi azt a szolgálatot a haza érdekében, mit tőle méltán el lehetne várni" — hangoztatta.

10 A kiegyezés felé vezető út egyik legfontosabb állomása a magyar kormány kinevezése volt. Gróf Andrássy Gyula 1867 februárjában jelentette be a minisztérium megalakulását. Böszörményi rögtön a bejelentés után indítványozta az országgyűlés feloszlatását, majd újbóli összehívását. így érvelt: "... nyeljen alkalmat a nép, hogy 18 évi elnyomás után a köztörvényhatósági élet és szabad sajtó jótékonysága alatt magát némileg tájékoztassa a legdrágább érdekeit fenyegető rendkívüli átalakulás iránt, melyről a múlt választások alkalmával sejtelme sem lehetett."

11 A nyugati polgári parlamenti minta átvételére, alkalmazására azonban a magyar honatyák nem voltak hajlandók/képesek. A szélsőbaloldali csoport a Habsburgokkal való megegyezés meghiúsítására utolsó kísérletét 1867. jún. 4-én tette meg.

12 Indítványukban a koronázás elhalasztását kérték, mivel sem az ország területi épségét, sem önálló független alkotmányát nem állították helyre, s az 1848. december 2-ig lemondási levelekben Magyarország nincs benne. Ezt a javaslatot is — csakúgy, mint a többi előzőt — a többség elvetette. A szélsőbal nemcsak a parlamentet használta föl a kiegyezés elleni harcban, hanem a nyilvánosság más eszközeit is. 1867. április.l-jén jelent meg a Magyar Újság c. napilap, melyet szerkesztőként Böszörményi jegyzett. Az eseményekre gyorsan és bátran reagáló, jól szerkesztett lap hamarosan népszerűvé vált. Kétezres előfizetői száma vetekedett a Hon és a Pesti Napló példányszámaival. A különböző rovatok a tájékoztatás szinte minden területét felölelték: Hazai közügyek, Vidék, Újdonságok, Közgazdaság, Ausztria, Külföld, Tárcza, Tőzsde, Hirdetések... stb. A legnagyobb érdeklődés az első oldal felé fordult. Itt kapott helyet a legfontosabb közlemény, a "vezércikk". Ezeket általában Böszörményi és a főmunkatárs Vajda János írta felváltva, de a cikkek névtelenül jelentek meg. Az első oldalon közölték Simonyi Ernő, Helfy Ignác és Irányi Dániel emigrációból küldött leveleit.